Boldogságóra Program

A negyedik téma a boldogító jó cselekedetek volt a boldogságóra keretében.
Cél, feladatrendszer: A gyermekek, amikor jó cselekedeteket hajtanak végre, érezzék meg, hogy empatikusabbnak, és szerethetőbbnek látják magukat is, erősödik önbizalmuk, fokozódik boldogság érzésük!
Ebben az évben is pályáztunk a Mátrix közhasznú alapítvány által működtetett mesedoktorok „Szeretetcsoki” csokoládégyűjtő akciójához. Jelszó: Mindenki nyer, hisz adni örömteli dolog! Segítsünk együtt! A csoportok a közösségükben összegyűjtött csokikkal segítik az alapítvány fontos gyermek és családvédelmi tevékenységét. Megindult újra a gyűjtögetés, természetesen a szülőket is bevonva. Ennek tavaly már hatalmas „sikere” volt közösségünk számára, így most is nagyon sok felajánlás érkezett. A csomagot december közepén feladtuk, amit a gyermekekkel közösen csomagoltunk. Táblás csokik, kukorica pehely, plüss játékok, datolyák, vizuális eszközök. Természetesen rajzok is készültek. Boldogság volt látni csillogó szemüket, hogy milyen öröm, boldogság volt bennük, hogy ők is segíthetik a rászoruló, beteg gyermekeket. Játszottuk a „Jóságos manó” játékot! Mindez titokban történt. Ez azt jelentette, hogy egy kinevezett napon minden gyermeknek egy társának valami kedvezőt kellett cselekednie, de anélkül, hogy ez feltűnő lenne. Másnap megbeszéltük, hogy ki mit tapasztalt, milyen manó tettek születtek, ki kinek lehetett a manócskája . Ehhez nagy motiváló erő volt az is , hogy a Mikulást az idén két manó is elkísérte, továbbá megtekinthették a Suszter manói című bábelőadást is. Volt egy közös karácsonyi barkácsolás a szülőkkel. Manókat barkácsoltunk, amit otthon lelkesen folytattak, vittek az iskolákba is. Az egész téli időszakban nagy hangsúlyt fektetünk a madarak etetésére, itatására, a madarak karácsonyára, kiemelve ennek fontosságát. Ezért közösen a szülőkkel is készítettünk madáreleségeket. Drótra mogyorót, almát, mazsolát, szalonnát tűzdeltek, feldíszítették fenyőággal, karácsonyi szalagokkal. Hazavitték, és együtt kihelyezték az otthoni fákra, erkélyekre. Erről fotókat és vissza jelzéseket is kaptunk. Ezt másnap folytattuk kiegészítve azzal, hogy fenyőtobozra sertészsírt kentünk és apró magvakban megforgattuk azokat. Ezeket az Óvodánk előtt található madáretetőre kihelyeztük a gyermekekkel. Lelkesen készültek az ajándékok a családtagok, az óvoda dolgozói számára is. Angyalkákat, mézeskalácsot, manókat és szaloncukortartót készítettek. Elmeséltem Bezzeg Andrea: Szívem kertje című meséjét, majd beszélgetést kezdeményeztem a mese végén található kérdésekkel. A könyvben található egy szituációs játék ajánlás. „Ovis barátunk szomorkodik, mert otthon felejtette az alvókáját. Hogyan tudtok segíteni? ” Ez végig kísérte az egész hónapot, ami nem a könyv, hanem a gyermekek saját belső indíttatásából adódóan történtek. A gyermekek nap mint nap oda adták egymásnak az alvókáikat alvás idő elején azoknak, akik otthon hagyták vagy egyszerűen nem hoztak. A végén beindult egy láncreakció. Már mindenki más gyermek alvókájával aludt. Mindezt őszinte, tiszta szeretetből, hogy örömet okozzanak egymásnak. Közben az egyik Édesanya stressz oldó labdát készített mindenkinek. Ezt az ő Jézuskája hozta a gyerekeknek. Mindenki boldogan aludt vele. Még egy példa. Maradt két szem mogyoró a barkácsolásunkból, amit természetesen több gyermek szeretett volna megkapni. Oda adtam egy kislánynak és egy kisfiúnak. Ezt minden gyermek elfogadta, hiszen tudják, most ők, máskor meg más kapja meg. Nincs irigység. Ekkor szólt az egyik kisfiúm: „Nézd Évi néni! Adélka megfelezte velem az egy szem mogyoróját!” Kell ettől több??? „Elolvadtam.” Többször meghallgattuk Bagdi Bella: „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” című dalt. Minden gyermek megkapta a jó cselekedetek jelét, a piros szívecskét, amit haza is vittek. Boldogsággal a szívünkben köszöntünk el egymástól ebben az évben is, tele reménnyel, várakozással a jövőre nézve! Kellemes Ünnepeket kívántunk mindenki számára!

Képek