Boldogságóra Program

Kis-középső csoport lévén, megpróbáltam a baráti kapcsolatokra fókuszálni, ezen a Boldog órán. A reggeli beszélgető körben játszottuk a „Kis barátom, hogy vagy játékot?”, egy gyermek kivételével, mindenki azt mondta, hogy jól. A kisfiú, azt mondta: „Miért, mondjam azt, hogy köszönöm, jól vagyok, mikor én nem vagyok jól…” . Nagyon meglepődtem, de egyébként teljes mértékben igaza volt. Megkérdeztem, hogy miért nincs jól, amire azt válaszolta, hogy hiányzik neki az apukája. Beszélgettünk kicsit, hogy kinek hiányzik még anyukája, apukája, hol vannak ők most, mit csinálnak, mi mit csinálunk, és természetesen mindenki egyetértett abban, hogy alvás után mindenki láthatja majd az anyukáját és az apukáját. Eszembe jutott a Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játék, így erre próbáltam átvezetni őket. Vicces arcokat vágtak egymásnak, hogy szomorú társukat meg tudják nevettetni. A végére szerencsére mindenki mosolygott és vidám volt, úgyhogy eljártuk a barátom és a vidámság táncát zenére. Majd barátság ujjlenyomatokat és barátságláncot készítettünk. A foglalkozás zárásaként pedig együtt közösen, mert nálunk a csoportban az a szabály: „Itt mindenki, mindenkinek a barátja!”, mézeskalács tésztából közösen, liba sütit sütöttünk. Nagyon élvezték a gyerekek, mindenki úgy díszíthette ki, ahogy akarta. Annyira belefeledkeztünk a játékokba, beszélgetésekbe, hogy elfelejtettünk képeket készíteni, így mire eszünkbe jutott, már csak a sütemény készítésénél tudtunk pár fotót készíteni. Végül is ez történik akkor, amikor a boldogság, a boldog pillanatok, a boldog óra magával ragadja az egész csoportot….

Képek