Boldogságóra Program

Minden egyes gyakorlatunkat napimádással kezdjük. A gyermekek kezdenek igazán ráérezni a mikéntjére és úgy hiszem arra is, hogy miért is jó ez a gyakorlat nekünk. Az egyéni helyzeteiket a gyerekeknek egy szép nagy körré alakítottuk és valóságos szélorkánt alkottunk szélláncunk segítségével. Próbáltunk szembe fújni, aztán egymás után fújni. Meghallgattuk egymást szelét. Rájöhettünk, hogy bár mindannyian különbözünk, még is igencsak hasonlóan fújunk. és ha akarjuk, fújhatunk szembe, de mégiscsak jobb érzés közösen, egy irányba fújni. Úgy gondolom, hogy ez a játékos módja a morális rádöbbenésnek, a legkülönbözőbb fogalmakra a legkiválóbb módja a felfedezésnek. Ezek az alkalmak számomra is igazán csemege számba mennek, amikor látom a gyermekszemekben (és egyre több szemben, úgy hiszem) az „Aha!” élményt. A mai felgyorsult világban ez egyre ritkább manna a számunkra is.
A nagy szélorkánt egy kis zenével, a hónapunk dalával csendesítettük. Megpróbáltuk elmutogatni milyenek vagyunk, ha boldogok vagyunk. Vicces pillanatokkal oldottuk hát a hangulatunkat. Körfoglalkozásunkat a „Kis barátom, hogy vagy” játékkal zártuk.
Ezt követően máris rápattantunk hatalmas színes léghajónkra és elutaztunk együtt a Kerekerdőbe. Meghallgattuk kedves kis mackónk történetét és el is beszélgettünk róla. Megfigyelhetően jobban koncentráltak a mesére a gyermekek, igen értékes gondolatokat fogalmaztak meg. Szinte minden részlet megmaradt ebből a fontos üzenetű meséből. Eljátszottuk milyen kétségbeejtő is lehet, ha egyedül vagyunk, nem látunk, nem hallunk. Megtapasztaltuk milyen feloldozás, ha társakra lelünk. (Külön szép élmény a számomra, hogy a következő napokban is egymás közötti beszélgetéseikben elcsíptem a mesével kapcsolatos mondatfoszlányokat.)
Ezt követően relaxáltunk egyet szép nyugalomban. Kedves léghajónkkal pedig visszautaztunk a Süni csoportba. Ezután pedig az aktuális tematikus tervünkhöz csatlakozva elvégeztünk egy szociometriát. Az én kérésem az volt, hogy egy őszi fát rajzoljanak le, majd erre rajzolok nekik három levelet, amikre aztán felírjuk a barátok jelét. Érdemes megtekinteni, milyen különleges színes egyedi fák keletkeztek, így, hogy rögtön a Boldog foglalkozás után rajzoltunk. Őszi színe ritkán pompáztak. Bár ez az időintervallum igen hosszúnak volt mondható, mégis a legkülönfélébben szárnyaló alkotások kerültek ki a kezük alól, teljes koncentrációban.
Igazán hálás vagyok ennek az alkalomnak, mert napokkal később is emlegették egymás között a gyermekek az elvégzett gyakorlatokat.
Mint eddig is, úgy most is a szülői faliújságot folytattam, gyakorlatokat ajánlva a szülőknek. Bízom benne, hogy sikerrel, mert együtt jobb a világ.

Képek