Boldogságóra Program

Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Készségfejlesztő Iskola
Hegyipatak csoport

A történetek, amelyek az egyes élethelyzetek hoznak magukkal mosolyt, vidámságot, vagy bosszúságot hoznak magukkal. Mégis az a jó, hogy az emlékezetes az lesz, amit szívesen emlegetnek, ez a kellemes, a felemelő, az optimista érzés. Tanulóim általában izgulnak a sikerért, bízva bíznak, hogy –jó lesz! Egymás balszerencsés lépéseit is elfogadják legtöbbször, de szorongva hallgatják. Velük jó és rossz dolgok egyaránt történnek. Azt tudják, hogy az egyik jó érzés, a másik nem. Közben biztatással fordulnak a vágyott irányába, ez az Ő optimizmusuk. Amikor önmaguknak kell kijönni egy helyzetből, sokszor tanácstalanok, majd sajátos gondolkodással oldják meg.

Bence története:
– Emlékszel, mikor kicsi voltam, nagyon szerettem rajzolni. Te tanítottál, és mindig mondtad, hogy ne feketével színezzek, de én akkor is feketével színeztem, elrontottam a rajzomat. Színezni nem is szerettem. Megtanítottál fecskét rajzolni, mindig azt rajzoltam, az szép lett feketén is, meg a kutya is. Utána más színű állatokat és mást is rajzoltam. Választottuk a többi színt is. Akkor már szerettem színezni. A másik színt kellett választani és lett!
Egy másik történet:
– Nemrégen jöttem ide iskolába. Nem ismertem senkit. Tudtam, hogy jó lesz, mert a másik iskolában nem szerettem lenni. Azt akartam, hogy szeressem a többieket és ne beszéljek a másik helyről. Minden nap hazamegyek és filmet nézek. Így akartam és jó is így.
Jázmin:
– Reggel nagyon korán kelek, azt nem szeretem, de utána örülök, mert jön értem a busz és utazni szeretek. Várom, hogy felszáll-e mindenki a „támogatós” buszra aki velem szokott utazni. Ezért felejtem el gyorsan a reggeli felkelést.
Az optimizmusuk építgetése céljával a pesszimista történeteket mélyen elástuk magunkban, kitöröltük, így nem is írok róla. Táblákon a hangulatjeleket mutatva értékelték egymás eseteit.
Az óra végén a zene jól jött!4

Képek