Boldogságóra Program

Optimista hetünkön csupa vidám dologgal vettük körül magunkat. Először optimista szemüveget készítettünk, hogy a vidám dolgokat vegyük észre a világban.
Játszottunk optimista szobros játékot: míg szólt a zene, lehetett körben futni, ugrálni, viszont, ha a zene elhallgatott, hirtelen mozdulatlanná kellett válni és mosolyogni. Akinek a mosolya a legszebb volt, azt megkérdeztem, hogy mire gondolt. Sok vidám történetet hallottunk.
Macis kártyákból történeteket raktunk össze, amik rosszul indultak, de mindig jól értek véget, mert minden jó, ha jó a vége. Jó kis mesék készültek így. Az volt a legjobb, hogy a gyerekek egymásnak adták a szót, együtt szőtték a cselekményt, összedolgoztak.
Ábrázoló foglalkozáson a nagyok lerajzolták magukat jókedvűen, mosolyogva.
Az érzelem kendőinkkel sokat játszottunk, mindenki elmondhatta, a reggeli körben, a segítségükkel, hogy hogy érzi magát. Aki mérgesnek, bánatosnak mondta magát, azt megkérdeztük, mivel vidíthatnánk föl. Lehetett választani hogy ölelést, puszit, verset, vagy éneket kérnek.
Megtanultuk Aranyosi Ervin Szeretni jöttem című versét: Az arcomon mosoly ragyog / Amit neked tovább adok / Kérlek, Te is add majd tovább, / hadd mosolyogjon a világ!
A Mosoly Világnapja alkalmából (igaz, egy nappal előbb, mert az szombatra esett), sétára indultunk, hogy a gyerekeken keresztül formáljuk kicsit a szülők, nagyszülők világszemléletét, hisz ahogy a mosolypakli egyik lapján olvastuk: A legtöbb mosolyt egy másik mosoly indítja el. Mindegyikünkön mosolygós kitűző volt és az óvodánk logóját, és csoportunk jelképét is magunkkal vittük a sétára. Sok felnőttet megmosolyogtattunk és ezzel elértük a célunkat!

Képek