Boldogságóra Program

Új osztályommal, kicsi elsőseimmel első alkalommal körbejártuk, kinek mit jelent a boldogság. Megpróbáltunk előtte ellazulni Bagdy Emőke „Körbe-körbe-karikába” relaxációs gyakorlatával. Érdekes tapasztalatokat gyűjtöttem, de inkább a legszélsőségesebbeket emelném most ki. Sajnos volt két olyan kisgyerek is, akiből ez a kérdés dühöt váltott ki. Egyikük összegyűrte a lapját, eldobta, majd közölte, hogy ő nem boldog. A másik azt mondta, hogy ez hülyeség, őt nem érdekli. Volt egy harmadik kisfiú, akinek elsőre semmi nem jutott eszébe ezzel kapcsolatban. Amikor arra kértem, rajzoljon, üres maradt a papírja. Kíváncsi leszek, hogy ahogy haladunk majd előre, sikerül-e majd őket boldogságra hangolni! Második alkalommal szintén volt óra eleji relaxáció, majd a hála téma feldolgozása következett. Miután elolvastam nekik a Csodakantár című mesét, megbeszéltük, melyik szereplő kinek lehet hálás és miért. Ezután arról beszélgettünk, hogy hányféleképp fejezhetjük ki a hálánkat. Minenki kapott egy-egy virágszirmot, amire lerajzolhatta a hála kifejezésének egyik módját. Ebből született egy szép hálavirág. Harmadik alkalommal arról beszélgettünk, hogy mennyire hálásak lehetünk, hogy nekünk annyi minden megadatik itt, ahol élünk. Szó volt az éhező gyerekekről, azokról az országokról, ahol vagy háború van, vagy valamilyen természeti katasztrófa súlytja őket, pl. földrengések, árvíz, aszály. Ahol rossz minőségű a levegő, vagy szennyezett a víz, stb. Ezek után elképzeltük Boldog Dóri és Lelkes Lóri egy napját. Ötleteket gyűjtöttünk, hogy mennyi mindenért lehetnek hálásak. Aki elég bátor volt, az kamera elé állva is elmondhatta gondolatait. Utolsó alkalommal még egy vezetett meditációra is volt időnk, ami szépen lezárta a témakört. Már most az első pár alkalom kapcsán azt tapasztaltam, hogy sokan várják a boldogságórát. Hihetetlenül együttérzőek tudnak lenni, nagyon befogadóak és okos gondolatokat fogalmaznak meg.

Képek