Boldogságóra Program

A hála gyakorlása

Csoportunkkal ez a második év, hogy csatlakoztunk a Boldogságóra programhoz. Mit jelent hálásnak lenni? Erre a kérdésre kerestük a választ az idei első Boldogságóra foglalkozáson. Felidéztük a tavalyi emlékeinket, amikor elkészítettük a „Boldogság várát”, és hozzá a tíz lépcsőfokot.
Relaxációs gyakorlattal kezdtük a ráhangolódást a foglalkozásra „Égig érő fa vagyok”.
Meghallgattuk Bagdi Bella: Hálás vagyok című dalát. A gyerekek érdeklődve hallgatták, majd a dal végén mindenki megölelte azt a személyt a csoportból, akinek halás valamiért.
A téma feldolgozását Bezzeg Andrea: A Hálafa történetével valósítottuk meg. „Boldog Dóra versikéjével hívtam a gyerekeket mesét hallgatni. A hálafa története után segítő kérdésekkel beszélgetőkört kezdeményeztem. Megbeszéltük, hogy hálásnak kell lennünk minden apróságnak tűnő, de fontos dologért: hogy tudjunk beszélni, énekelni, sétálni, hogy egészségesek vagyunk stb. Körbe ülve a gyerekek megfogalmazták, hogy még mi mindenért hálásak. „Hálás vagyok a családomért, a gyönyörű őszi fákért, a barátaimért, hogy ide ebbe a csoportba járhatok stb…”
A rajzasztalnál mindenki körberajzolta a saját kezét, majd az ujjaikat különböző színűre, és közben megkértem Őket, hogy gondoljanak öt dologra, amiért hálásak. Végül az összes „falevél” felkerült a mi „Hálafánkra”.
A foglalkozás lezárásaként kiszíneztük a hála virágát, és elhelyeztük az első lépcsőfokon.

Képek