Boldogságóra Program

Óvodásainkkal nagyon sok időt töltünk a szabad levegőn játékkal, mozgással. Szerencsére, remekül alkalmas erre az óvoda udvara, és a közeli rét és a patak partja. Azt gondolom, hogy ha a gyermekek mindennapjaiban benne van a mozgás (a szabad és a vezetett is), akkor később nagy eséllyel lesz igényük a rendszeres mozgás. Ezért mi mindent meg is teszünk a három év alatt, amíg gyermekeink az óvodába járnak.
Ezen a jeles napon messzire mentünk. A Katalinpusztai Kirándulóközpont és Erdei Iskola volt a célunk. A kirándulás előkészítésekor a megfelelő öltözetről, a balesetvédelemről, az erőben való viselkedésről is szó volt. Mindezt csak fel kellett eleveníteni, hiszen gyermekeink már gyakorlott kirándulók.
Sokat sétáltunk az erdőben, meredek hegyoldalon futottunk fel, csúszós, nedves lejtőn ereszkedtünk le. Rönkökön egyensúlyoztunk, árkot ugrottunk át. Kihívás volt gyereknek, felnőttnek egyaránt, de a bátorságpróbán mindenki megfelelt.
Meglepetés is jutott… Az erdei úton egy sikló pihent. Jól megijedtünk, mert majdnem ráléptünk. Amíg békésen elcsúszott, megcsodálhattuk a bőrét, a mozgását.
Ebéd és egy kis séta után újabb kihívás a kötélmászóka volt. A folyamatosan mozgó, bonyolult rendszerben nem volt egyszerű a haladás. Erőt, egyensúlyérzéket, bátorságot próbára tevő feladat volt feljutni a legmagasabb pontig, ami 10 méter magasan volt. Jó volt látni, hogy mindenki tisztában van azzal, meddig tud feljutni úgy, hogy biztonságban vissza is tudjon ereszkedni. Voltak megtorpanások, de jó helyzetfelismeréssel leküzdötte mindenki az akadályt. Bátrak voltak a gyerekek, de nem vakmerőek.
Fáradtan, de sok-sok élménnyel tértünk vissza az óvodába.

Képek