Boldogságóra Program

2023. február
Megküzdési stratégiák

Hétfő: A feladatlapban van egy stilizált emberi test, amit felnagyítottam, mindenkinek egy A/4 lapon lerajzolva odaadtam, és saját magukat kellett elkészíteni papír tépéssel, az arcukat rajzzal. A tükröt természetesen kellett, és lehetett használni, hogy mindenki jól lássa hol helyezkedik el a haja, szeme, orra, szája, milyen színű a ruhája, de a ruha színéhez annyira nem ragaszkodtunk, mert lehetett színesebbet is készíteni. Nagyon csinos emberkék születtek. Amikor leültünk a szőnyegre, sírást hallottam, volt aki rögtön rájött, hogy Dóra lehet az, aki sír. Kivettük a dobozból, kérdeztem miért sír. Éppen a lassú játék pakolás ijesztette meg, mert azt hitte, ma nem vesszük elő, elfelejtettük Őt. Kérdeztem a gyerekektől, hogyan tudnánk jobb kedvre deríteni. Ügyesen záporoztak a jó ötletek. Amikor megvigasztaltuk, lefordítottam nekik, mit jelent a heti témánk, a megküzdési stratégiák. Úgy érzem, megértették, mert utána nagyon okos hozzászólásaik voltak. Játszottunk mindenki követ valakit játékot. Ha jól játszuk, akkor egy szabályos kör fog kialakulni. Na egy picit segítenem kellett. A körben állva megmasszíroztuk egymás nyakát, hátát. Volt aki csiklandos volt, kacarászott. Utána leültünk. Becsukott szemmel el kellett képzelniük, hogy kincset tartanak a kezükben, ami számukra nagyon kedves, és vigyázni, óvni, védelmezni kellett, etetni, itatni, szeretgetni, játszani vele, altatni, stb. De azután jött egy szélvihar, és kitépte a kezükből. Mit éreztek, milyen gondolatok kavarognak most a fejecskétekben? Miután mindenki elmondta mit érez (sajnos volt néhány kismajom, aki miután elkezdte az egyik szintén azt mondta, hogy semmit) de többségük okos, értelmes választ adott. A játék végén mindenki visszakapta virtuális barátját. Végig soroltuk az eddig megtett lépcsőfokokat, mutatták a célok elérésének kézjelét, így akkor már megmutattam a megküzdés jelét is. Mese következett, mivel boldogságot hoztam, vidám meét hoztam, Csukás István: Madárvédő Golyókapkodó. Tetszett a mese, nagyon figyelték. Lezárásként táncoltunk B.Bella Boldog vagyok c. dalára.
Kedd: Ma volt nálunk látogatóba Jozifek Zsófia. A reggelt egy kis szurka-piszkával kezdtük, ami azt jelenti, hogy a nyomtatott tulipánt, vagy hóvirágot rajzszőggel, hungarocell lapon kellett kiszurkálni, aztán színezni. A reggeli után megépítettük a „nyugalom szigetét”, amihez szivárvány színű esernyőt, pokrócokat, szivacsot, jógaszőnyeget, párnákat raktunk le a szőnyegre. Majd csatlakozott hozzá a kék pokróc, a mi a tó volt, és halakat lehetett horgászni, újrahasznosított műanyag vödröcskéből, papírhengerből. A halacskák arca különböző érzelmeket tükröző arcot viseltek, így mikor kifogták őket, még azt is mondták: az én halam szomorú, vidám, dühös, mérges, álmos. A halakat el is készítették a konyhába, úgyhogy a szigeten ettek, ittak finomakat. Amikor elpakoltuk a játékot, akkor dórival beszéltünk egy kicsit, azuán a tegnapi követős játékkal próbáltunk kört alakítani, de sajnos ma még többet kellett segítenem a kör alakításban, mint tegnap. Mikor meg volt a kör, a légzésünkre figyeltünk, és megpróbáltunk egyszerre lélegezni, mert annak közösség erősítő ereje van, szinkronban maradtunk. A légzés után tulipánokká nőttek a magocskából, mert így meg eljátszhatták azt az érzést, ami folyton érdekli a kicsiket, a naggyá válást. A játék után Balla Piroska Rossz kedvet elűző mondókáját mondtuk el. A mese ma is Csukás István volt, A Nagytüdejű Levegőfújó. Tetszett nekik a mese, végig figyeltek. A Kicsi Gesztenye klub Buborék dalára táncoltunk, és meglepiből lufikat varázsoltam elő a szekrényből. A másik meglepi a banánturmix volt, és még mindig van, udvar helyett a játszótérre mentünk.
Szerda: A szurka-piszka érdeklődés megnőtt a mai napon, sokan csináltak szurkálós virágot. A reggeli után a gyerekek vissza építették a „Nyugalom szigetét”, ahol ma nagyon nyugodt játék folyt. Az egyik asztalnál kipakoltunk, és elkezdtük a babok, tulipánok ültetését. Burgonyát, és vöröshagymát is csíráztatunk, hogy lássuk a különbséget közöttük. A szőnyegen megkérdeztem tőlük, hogyan érezték magukat ültetés közben? Mert a jókedvhez, a nyugalom érzéséhez a kertészkedés, ültetés nagyon jó stratégia. Megbeszéltük, hogy mit raktunk az edénybe, mibe ültettük a babot, és a tulipán hagymát, és mire van szüksége a növényeknek ahhoz, hogy kibújjanak a földből. Azt is megkérdeztem, hogy szerintük a magból, virághagymából mi bújik majd ki először, és miért. Nem gondoltam, de tudták a választ. A mese ma diavetítőről ment, A Radírpók. A gyümölcsevés, víz ivás után még volt időnk egy táncra, lufizásra (Kicsi Gesztenye Klub: Papírsárkány) mert utána mentünk az ovi aulájába, megnézni a Hóvirág csoport műsorát, ami nagyon tetszett a gyerekeknek.
Csütörtök: A mai a torna napunk, labdával küzdöttünk, padra fel, és le, pattogtatás, hol a fiúk, hol a lányok szabadultak meg a labdáktól a „szigeten”. El is fáradtak. A reggeli után óriás papírra lerajzolták egymást, volt akit kiszíneztek, volt akit pöttyöztek szivaccsal, meg festékkel, és nem is tudtunk mindenkit kiszínezni, mert nem volt rá idő. A kisasztalnál önarcképet lehetett készíteni, mindenki magának ragasztott hajat papír csíkkal, akinek rövid haja van, az levághatta rövidre. Ezt is folytatjuk holnap, hogy mindenki kész legyen. A mese a Festéktüsszentő Hapci Benő volt, nagyon szépen figyelték, élvezték. Egy rövid játékra volt még idő, papír lappal mutattam mozgásokat, nekik utánozni kellett. Ugrás, guggolás, pörgés, fekvés, rázkódás, előre hajlás, leülés. Nagyon ügyesek voltak ma is!!
Péntek: Feldíszítettük a szobát, előszedtük a tavaszi díszeket, amiből sokat tavaly a gyerekekkel készítettünk. Befejeztük a hajvágós fejecskéket, kiraktuk az ajtóra. Kiosztottam a feladatlapból kimásolt színezőt, ahol azt kellett kiszínezni, és kivágni, amitől jobb kedvünk lesz, vidámabbak leszünk. A kivágott képeket egy nagy szívre ragasztottuk, amit kiraktunk az öltözőbe, hogy mindenki lássa. Felrakzuk a lépcsőre a megküzdés jelét, amit kicsit gyakoroltunk is. A mai mese A Lesbőltámadó Ruhaszárítókötél volt. Dóritól elbúcsúztunk egy időre, beraktuk a kincsesdobozába.
A szülők és kollegák felé a héten is volt feladat: „Kérlek tegyél a fára egy szívecskét, amire ráírod, hogy Ki, vagy mi segít Neked, ha valami amit nagyon szerettél volna, nem sikerült?
Nagyon szép, fácska született, az összes szívet felhasználták a fa díszítésére!

Képek