Boldogságóra Program

Ebben a hónapban egy igazán érdekes témával foglakoztunk! Sokszor beszélgettünk már a mindennapjaink során arról, hogy hogyan érjük el a céljainkat, milyen küzdelmeken kell keresztül mennünk ahhoz, hogy elérjük azt, amit nagyon szeretnénk.
Kezdő relaxációnk a napraforgó volt, amelyen tetszőlegesen mozoghattak a gyermekek, bárki bárkivel mozoghatott. Hagytam őket kibonatkozni és a realxációnk után már hallgattuk is z „Ellazulni nagyon jó” című dalt, így nem kellett megszakítani a mozgásukat. Sokkal felszabadultabbak voltak, és valóban lazákká, nyugodtabbakká váltak. Most egy kicsit eltérőbben folytattuk a foglalkozást, hiszen meglátogatott minket Boldog Dóra és elmesélte nekünk az aranykulcs meséjét. Nagyon élvezték a gyermekek, és a mese végén a beszélgetésünk során már nagyon szépen sorolták fel azokat a tulajdonságokat, amelyekkel a királylány volt felruházva. Meglepődve hallgattam, hogy bizony egyre szebben formálják a mondatokat, már nem csak 1-1 szóval válaszolnak, hanem szép kerek mondatokban. Ügyesen meglátták a királylány hibáit és azt is, hogy azokat hogyan javítottas ki. Ezt követően mindenki elmondhatta, hogy jelenleg milyen állapotban van és annak megfelelően készítehtte el a munkafüzet által felajánlott figura kiszínezését. Meglepően tapasztaltam, hogy bizony van olyan kisgyermek, akinek a feje vagy a szíve körül bizony a félelem színe jelent meg. De nagyon sok sárga és piros színű ötvözetet is láthattam. Igyekeztünk azokat a kisgyermekeket beszéltetni, akiknél előfordult a szomorúság és a félelem, hátha elmondják, hogy mi a probléma. Ezután egy kis játékra invitáltam meg a gyermekeket. Megépítettük a mi kis saját várunkat. Minden kockának megvolt egy -egy olyan tulajdonsága, amit szerettünk volna leküzdeni. Csodaszép várat építettünk, és közben pedig folyamatosan beszélgettünk arról, hogy milyen terveik vannak, arra vonatkozóan, hogy ezeket megvalósítsák. Jutalmul kiszíneztük a a meséhez illő sárkányt, nagyon szépek színesek lettek. Foglalakozás végén kihelyeztük a megküzdés jelét a hatodik lépcsőfokra, aztán elénekeltük a Pozitív gyerek vagyok című kedvenc dalunkat, elmondtuk, hogy hogyan éreztük magunkat. Arra a megállapításra jutottam, hogy igaz, hogy nem volt könnyű téma, viszon nagyon odafigyeltek egymásra, arra, hogy mit mondanak, és hogy kinek, milyen a lelki állapota. Jó volt látni, hogy törődnek egy,ással.

Képek