Boldogságóra Program

Éppen nagyon aktuális ez a téma a csoportunkban. 10 alkalmas korcsolyaoktatásra járnak a gyerekek a közeli jégpályára. A legtöbben még sosem korcsolyáztak, 1-2 gyerek van csak, aki már látott közelről korcsolyacipőt.
Beszélgettünk, fényképeket nézegettünk, igyekeztünk felkészülni az első alkalomra.
Ahogy várható volt, mindenki máshogy reagált a nehézségekre: Szoros volt a sisak, nehéz a korcsolyacipő, hideg a jég…. és ez még csak az eleje…. Mire megoldottunk minden problémát, az oktatók jégre hívták a csoportot, és elkezdődött az óra.
Nagyon furcsa volt más keze alatt látni a csoportot.
A kezdeti próbálkozások után már látható volt, hogy kinek lesz szüksége egy kis támogatásra, és ki az, aki nem veszi annyira lelkére az első óra ügyetlenkedését.
Nagyon elfáradva, de vidáman jöttek le a gyerekek a jégről. Öltözködés közben volt, aki azt mondta, hogy ez a korcsolyázás nem tetszik neki, nem is akar többet jönni. Volt, aki azt újságolta, hogy már meg tudott állni egyedül is a jégen.
Másnap reggel a szokásos beszélgetésünkben természetesen központi szerepe volt a jégpályán szerzett tapasztalatoknak. Ez volt az alkalmas idő, hogy mélyére nézzünk ennek a dolognak:
A gyerekek életében meglévő közvetlen tapasztalatokat idéztünk fel a tanulási folyamatokról. Van, akinek kistestvére van, aki most tanul járni; van, akinek az anyukája éppen autóvezetést tanul. Megegyeztünk abban, hogy a korcsolyázást is csak úgy lehet megtanulni, ha gyakoroljuk. Senki nem úgy született, hogy mindent tudott már. Nyári emlék felidézése is segített: volt, aki a szünetben tanult meg úszni vagy biciklizni.
A következő órára majdnem mindenki eljött. Azok, akik nem adták fel, nagy sikerélménnyel jöttek le a jégről. Ők maguk állapították meg, sokkal jobb volt most korcsolyázni.
A következő alkalomhoz is kitaláltunk egy kis motivációt: Közösen gondolkodtunk arról, vajon milyen játékokat lehet játszani a jégen, és ezek közül vajon az oktatók mit ismerhetnek. Izgatottan várjuk a következő órát.
A délutáni pihenés előtt mindig mesélünk a gyerekeknek. Most éppen egy több fejezetből álló könyv van soron: Edgár – Egy kisegér kalandjai (Csendes Istvánné meséje) A következő fejezetben Edgár éppen korcsolyázni tanul. Micsoda véletlen: Edgár is sokszor elesett, és ő is nagyon elfáradt az első alkalommal.
Mesei és valós tapasztalatok is megmutatták a gyerekeknek, hogy a kezdeti nehézségek miatt nem érdemes feladni, kitartással, bátorsággal a célokat lehet elérni.
Újra és újra megerősítjük a célunkat, a gyerekek egyéni eredményeit szintén. Remélem, csapatunk lelkesedése nem csökken majd, és a célt, hogy a gyerekek alapvető jégbiztonságot/jártasságot szerezzenek, sikerül elérnünk.

Képek