Boldogságóra Program

Január-célkitűzés

Gyűrűavatónk volt január 20-án, erre készültünk nagyon: fontos volt a tervezés és a cél megvalósítása.
Műsorunkat közösen raktuk össze az alábbi módon:
Kürtölt egy tanuló
Teréz anya himnuszát egy lány adta elő
Jómagam beszédet tartottam a 188 jelenlévőnek. A megjelölt mese is ott hangzott el
A fogadalomtételt is egy tanuló mondta. Igazgatóhelyettes avatta a tanulókat, igazgatónő beszédet mondott, majd a tanulók köszöntötték a szüleiket és a tanárokat.
A jelenlévők az Elmúlik gyűrű meséjét kapták meg, amibe még egy csokit is rejtettünk.

Tanórán:
1.Mit jelent számodra az újév?
Tanórán ezt mindenki egy lapon töltötte ki:
2. Teszt:
• Mi az, amiből többet kellene tenned?
• Mi az, amiből el kellene venned?
• Mi az, amit el kellene hagynod?
• Mi az, amit be kellene vezetned az életedbe?
A félévzárás is a héten történt. 5 tanuló elégtelent kapott. Ezt néztük meg kártyák segítségével, hogy ez náluk a lelkükben mit jelent. Kaptak megerősítő mondatokat is. Nagy szükség volt erre.

Mese mindenkinek
Egy zarándok ballagott a Himalája hegyei között, amikor elkezdett esni az eső. Fújt a szél, dörgött az ég, vihar tépte a fákat. A hegyi fogadós látta, hogy a vándor a szélnek nekifeszülve, rongyaiba burkolózva kaptat a meredek ösvényen fölfelé. Megszólította őt: – Vándor, térj be hozzánk, amíg elvonul a vihar! Ugyancsak bajos ilyen időben oly magasra följutni! A vándor azonban ezt válaszolta: – Köszönöm, kedves barátom, de nincs szükségem rá! A szívem már fönn van, így a testem többi része könnyen követi őt!” Tegyünk úgy mi is, mint a vándor: küldjük előre a szívünket oda, ahol lenni szeretnénk az új esztendőben! Azt kívánom, hogy az év folyamán aztán mindenki érje utol a testével is azt, amit most előre küldött. Mert igaza van a vándornak: ahol a szívünk van, ott vagyunk mi magunk is

Képek