Boldogságóra Program

Titkos barátság

Egyszer volt, hol nem volt, még az üveghegyen is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egy ország. Ezt az országot barátságtalan szörnyek lakták, gyűlölték az egymással kicsit is kedvesebben viselkedőket, bárki is legyen az.
Mint minden évben, ekkor is eljött az idő, hogy a szörnyiskola, ahol a főtantárgy az ijesztés óra volt, megkezdte az újoncok vizsgáztatását. Ezen azt döntötték el, hogy ki kerüljön a kezdő és ki a haladó csoportba. Itt találkozott két szörnyike, akik ebbe az iskolába szerettek volna járni. Első pillantásra teljesen különbözőnek találták egymást, de a Torzonborz nevű szörny mégis megszólította a másikat:
– Szia! Engem Torzonborznak hívnak, téged hogyan?- szólt mély, dörmögős hangján.
– Szia! Az én nevem Bibircsók. Te szeretnél bekerülni a haladó csoportba? Engem erre készítettek a szüleim egészen születésemtől kezdve. Minden vágyam bebizonyítani nekik, hogy nem volt kár az ő szavaikat idézve: rám pazarolni minden idejüket.
– Nagyon szeretnék bekerülni, csak az én szüleim ijesztő világbajnokok, és nem volt rám idejük már születésem óta. Sok sikert!
– Sok sikert neked is!
Ezzel elváltak. Nem sokára elkezdődött a vizsga, és ugyanabba a terembe kerültek, és sok szerencsét kívántak egymásnak ismét. Ekkor egyúttal szupertitkos barátságot kötöttek, szörnybecsületszavukkal megpecsételve azt. Belépett a tanár és elkezdte kihívni a diákokat, hogy megmutassák ijesztő képességeiket: az üvöltést, és a csendben az emberekhez lopózást. Először Torzonborz került sorra, akit a haladó csoportba utasítottak. Legvégül került sor Bibircsókra, akit viszont a kezdő csoportba irányítottak. Bibircsók ezen nagyon elkeseredett, és Torzonborz ahelyett, hogy megvigasztalta volna, ahogy egy baráthoz illik, jól kigúnyolta titkos barátját:
– Te szörny! Maga vagy a szégyen! Engem nem készítettek fel a vizsgára, nem voltak itt velem sosem, s én mégis jobb vagyok nálad! Te pedig, akit így neveltek, nem mentél át a vizsgán! Látod, terved kudarcba fulladt, mindened elveszett!
S még mielőtt Bibircsók szeme könnybe borult volna, még visszaszólt:
– Látszik, hogy nem tanultál semmit az életről! Hogyha tanultál volna, tudnád, hogy a barátok támogatják, vigasztalják egymást, és bíznak egymásban, és őszinték egymáshoz. Te egy nagyon rossz barát vagy! – mondta Bibircsók, és sírva fakadt.
Torzonborz megértette és ezután mindig észben tartotta barátja szavait. Ezután sohasem gúnyolta ki, mindig támogatta, segítette barátját céljai elérésében. Így, titkos barátságban élték le életüket két boldog szörnyként. „Az ember néha nehezen jön rá, hogy mi a dolga egy jó barátnak’’