Boldogságóra Program

Az október hónap az optimizmus gyakorlásáról szól. E téma köré szerveztem csoportomban a Boldogságórát. A tevékenységünket egy relaxációs gyakorlattal kezdtük, ellazulva és ráhangolódva a közös játékra. Miután megismerték a gyerekek az optimizmus jelét, beszélgetést kezdeményeztem velük arról, hogy mit jelenthet ez a szó, mikor mondjuk valakire, hogy oprimista. Nehéz egy óvodás számára megfogalmazni ezt a pozitív érzést, hiszen nekik természetes a derülátás, az élet szeretete. Az érzelmek megjelenítését egy intaraktív játék keretében valósítottam meg, mely során kirándultunk vonattal egy erdőbe, ahol csodálkoztunk egy kis csiga láttán, megijedtünk a farkastól, meglepődtünk egy őzikén, és szomorúan mentünk haza a kirándulásról, bár mikor vissza értünk, annak nagyon örültünk. A Boldog Blankák felvidították a Szomorú Szilárdokat és meglepődtem a gyerekek megoldásán, mert nem nevettetni próbálták társukat, hanem vígasztalni, simogatni és így számomra megható volt a jókedvre derítésük. A Tódi varázsszemüvege mesét nagyon élvezték, az egyik kislány sünalvókáját neveztük ki Sün Artúrnak, akivel sikerült a mese végére más színben láttatni a világunkat. Az optimista szemüvegek készítése annyiféle kreatív megoldást eredményezett, ahány gyerek részt vett benne. Ők varázsszemüvegnek hívták és lelkesen próbálgatták fel őket. Otthonra is ajánlottam nekik, hogy szüleiknek is alkossanak derülátó szemüvegeket. A boldogóránk az egyik már-már kedvenc dalunk (Bagdi Bella: Jól érzem magam boogie) meghallgatásával, együtt éneklésével és mozgásos táncával zárult.

Képek