Boldogságóra Program

Fenntartható boldogság
Boldogságórák a Terényi Kistenyér Óvodában 2021/2022. nevelési év
Óvodánkban a 2020/21. nevelési évben már elkezdtem a Boldogságórákat, de igazán tudatosan a 2021. szeptemberi online-képzés friss élményei, az ott tanultak alapján tudtam nekifogni.
Az „órákat” a vegyes csoportomba járó gyermekek számára minden hónapban a megadott téma szerint kezdeményeztem. Az első alkalommal feltettem a falra a Boldogságóra könyvből kimásolt lépcsőfokokat, melyek a Boldogság várának bevételéhez vezetnek. A témakörök szimbólumait lamináltam, minden hónapban az adott szimbólumot feltettük a megfelelő témakörhöz tartozó lépcsőfokra. Ezt azért tartottam fontosnak, mert így naponta a szemük előtt voltak a képek, így könnyebb volt hivatkoznom az adott témára, melyek nagy része (pl. hála, optimizmus, elköteleződés stb.) elvont fogalom az óvodáskorúak részére, így, – a képek segítségével viszont könnyebben érthető volt számukra.
A foglalkozásokat mindig Dr. Bagdy Emőke egy-egy relaxációjával kezdtük, melyek közül az agyfélteke-ébrenlét serkentő gyakorlatokat szerették meg legjobban, ezekhez hasonló gyakorlatokat a mindennapos torna során gyakran alkalmaztam eddig is.
A témakörök feldolgozásához sokszor használtam a könyvben lévő meséket, illetve a munkafüzet feladatait, de igyekeztem saját kreativitásomra is támaszkodni.
A Hála gyakorlása témakörben elmerülve sok olyan dologról szó esett, ami mostanában őket is foglalkoztatja, pl. a járvány kapcsán milyen fontos az egészségünk, melyet oly természetesnek veszünk. Beszélgettünk arról is, mennyi játékuk van, mennyi barátjuk, pajtásuk, mindannyian szerető családban nőnek fel, – hiszen ezeket a dolgokat is hajlamosak vagyunk természetesnek venni. A kérdésemre, hogy ők miért hálásak, többen válaszolták, hogy az ovis barátjukért, vagy hogy ebbe az óvodába járhatnak; ami nagy öröm, pozitív visszacsatolás volt számomra.
Az optimizmus gyakorlása során a derűlátás-borúlátás szópár értelmezésével próbáltam érthetőbbé tenni a témát. A Szomorú Szilárd, és Boldog Blanka figurával való játék vidámra sikerült, később is sokat játszottuk. A gyerekek (főleg a nagycsoportosok) otthon is sokat meséltek a hallottakról, pl. a behozott „derűlátó szemüveg”, mellyel a pozitív oldalát kerestük meg adott dolognak, úgy megtetszett nekik, hogy e szemüveg felvételét az egyik kislány otthon is ajánlotta az apukájának a foglalkozás után 🙂
A társas kapcsolatokról többször is szó esett az év során, hiszen az óvodások közt az „örök-harag” szerencsére csak néhány percig tart, és igen fontosak számukra az ovis barátságok. Szerencsére a mi kis közösségünkben a szülők is támogatják a gyermekek baráti kapcsolatait, gyakran látogatják egymást óvodán kívül is a barátok.
Az elköteleződés egy cél mellett – megbeszélésekor szó volt arról, hogy ez milyen fontos a felnőttek életében is. Ha valaki pl. kevésbé jól csinált valamit, megbeszéltük, mi kell ahhoz, hogy ezen változtatni tudjunk. Számba vettük ennek a lépéseit.
A Jó cselekedetek gyakorlása téma decemberben aktuális volt, hiszen karácsonyra készülődve így szó esett arról, nem csak tárgyakat ajándékozhatunk egymásnak. Milyen érték, ha valaki figyelmes, segítőkész stb. A téma megbeszélése után ők is többször észrevették, ha a másik valamit jól csinált, és nekem is sokat jelentett ez az alkalom, hogy tudatosabban emeljem ki én is a konkrét „jó cselekedetet”, amikor pl. valaki felsegíti a másikat, vigaszt nyújt, ha a másik szomorú stb.

A megküzdési stratégia fogalmát volt a legnehezebb megértetni, de az Aranykulcs mese sokat segített, és Szloboda Kovács Emese „Hogyan győzd le a haragod” című Társas érzelmi kompetencia fejlesztőfüzetének a feldolgozása is. Emellett a helyi könyvtárból kikölcsönöztük a „Mit érzel? Az érzelmek színes világa című könyvet”, ami segített az érzelmek beazonosításában. „A higgadtság is szupererő!” jelmondattá lett ezután.
Az apró örömök élvezete az óvodásokhoz közel álló terület, hiszen ők még tényleg a jelen pillanatban élnek, és a kis bogaraktól a virágokon keresztül, egy-egy rajznak, jó szónak stb. is igazán felhőtlenül tudnak örülni.
A megbocsátás gyakorlására is sok alkalmat adtak a mindennapok, hiszen az apró viták, nézeteltérések gyakoriak egy gyermekközösség életében. Nagy öröm számomra, amikor figyelmeztetés nélkül, már ösztönösen tudnak megbocsátást kérni, illetve adni.
A testmozgás is az óvodások életét átszövő témakör, hiszen ők még örökmozgók, életelemük a testmozgás. Amikor ezt a témakört dolgoztuk fel, szó esett az egészségtudatosság pilléreiről: az egészséges táplálkozásról, a testmozgásról, a levegőzésről, vízivásról, és a pihenés fontosságáról. Mivel minden évben beszélgetünk ezekről a dolgokról, bízom benne, hogy az egészségtudatosság az ő életükben már természetessé válik, talán még a szüleik szemléletformálásában is segíthet.
A fenntartható boldogságot az óvodai életünk minden napja során gyakorolni tudjuk.
A lépcsőfokok, és az év végére felkerült mind a 9 szimbólum- a szemünk előtt segít ebben. Sokszor elég csak ránézni, rámutatni, és már nem is kell magyarázni, mire gondolunk.
A Boldogságórákra való felkészülés, a gyerekekkel való beszélgetések, játékok során megbizonyosodtam arról, hogy felnőttként is mennyit segít ez a fajta „tanulható hozzáállás”. Látom a környezetemben azokon a felnőtteken, akik nem e szerint élnek, mennyivel nehezebb, sivárabb, örömtelenebb az életük. Így különösen nagy BOLDOGSÁG számomra, hogy óvodásaim kezét én foghatom ezen az úton!

Képek