Boldogságóra Program

Kavics vagy medál. A kavics mellett döntöttünk. Meghallgattuk a hónap dalát, majd beszélgettünk, hogy hogyan érezzük magunkat, amikor valaki megbánt. Ezután arról, hogy milyen érzés lehet annak, akit mi bántunk meg. A végén nagyon fontos tanulságot fogalmaztak meg a kicsikéim. Azt mondták, hogy nagyon nehéz bocsánatot kérni, de még nehezebb megbocsátani. De ettől sokkal rosszal, amikor a másik gyerek, a barátunk, a testvérünk, apukánk, anyukánk haragszik ránk és nem szól hozzánk, szomorú miattunk.
Azt mondják az kér bocsánatot, akiben nagyobb a szeretet. Ezt a szeretet igyekszünk mi növelni ezeken a foglalkozásokon. Már nagyon várták, hogy hozzákezdhessenek a kavicsokat festeni. A festés öröme és a gondolat, hogy így is kifejezhetjük a másik felé bocsánatkérésünket, nagyon tetszett a gyerekeknek. Volt, aki többet is készített, mert úgy érezte, hogy több osztálytársának is szeretne békekavicsot adni. Jó volt látni az arcukat, hogy mennyire jól esett nekik, amikor a másik gyerektől megkapták ezt a kis kincset, mert tudjuk, hogy az egyik legnagyobb kincs, amikor azt érezzük, hogy fontosak vagyunk a másiknak. A kicsik között, egy osztályközösségben minden nap előfordulnak megbántások, megbántódások, ezért nagyon jó, ha van a kezünkben eszköz, amivel ezeket el tudjuk simítani. A mai Boldogság órán ezt történt.

Képek