Boldogságóra Program

A héten a tavaszi virágokról beszélgettünk a gyerekekkel, amit jó témaindítónak találtam, hiszen a szürke tél után már az is örömre adhat okot, hogy gyönyörködhetünk ezekben a szép, színes virágokban.
A foglalkozást a „Hervad a virágom, éled a virágom…” relaxációval kezdtem, majd a gyerekek meghallgatták Kerékgyártó János: Dániel és a nagy csokor virág mesét. A mesében a kismalac megtanul örömet szerezni, úgy, hogy virágot ad a barátjának, aki ettől boldog lesz. A mese elmondása közben én is kiosztottam három virágot a gyerekeknek. Ezáltal a gyerekek láthatták társaik arcán, hogy valóban már csak egy ilyen apró gesztussal is micsoda örömet tudunk adni másnak. Beszélgettünk róla ki mivel tudja felvidítani magát, vagy szeretteit (pl.: „Anyukámat megleptem azzal, hogy beágyaztam reggel mire visszajött a szobámba és nagyon boldog volt”). Végül a virágok körbe jártak a csoportban, mindenki tovább adhatta annak, akinek szerette volna. Jó érzés volt látni, hogy valóban milyen örömteli perceket lehet elérni egy ilyen csekélységgel.
Ezt követően a gyerekek is virágokat alkottak, mindenki 1-1 virágszirom volt, és én mindig mondtam, hogy hány sziromból álló virággá kell alakulniuk. Nem adtam instrukciót ahhoz, hogy milyen módon kell megalkotni a virágokat, ezért öröm volt számomra, hogy maguktól is az összeölelkezést választották.
Játszottunk utána virágkereső játékot is. Megbeszéltük kik lesznek a virágok, és bekötött szemmel kellett megkeresni őket.
Utolsó játékként közösen is létrehoztunk egy nagy virágot. Körben lefeküdünk, majd amikor mondtam, hogy „Virágnyílás!” felemelték egyszerre a lábaikat, így nyílt a közös virágunk.
Végezetül önfeledt táncolás közepette meghallgattuk Bagdi Bella „Imádok élni” dalát, mely annyira megtetszett a gyerekeknek, hogy a hét folyamán többször is meghallgattuk.

Képek