Boldogságóra Program

Ebben a hónapban a reális célok kitűzésével és elérésével foglalkoztunk. A foglalkozást a „Tüdőtágító” című relaxációval kezdtük, majd a szőnyegre körben leülve beszélgettünk a célokról. Megkérdeztem tőlük, mit gondolnak, mit jelent az, hogy cél? „Célba dobás! Célba érés! Versenyfutás!” – válaszolták. Majd megbeszéltük, hogy cél az, amit el szeretnénk érni, de amiért tennünk is kell, hogy megvalósuljon. Majd minden gyerek elmondhatta, hogy neki mi a célja. Nehéz volt megfogalmazniuk, néhányan inkább a kívánságaikat mondták el. De voltak gyerekek, akik aranyosan a közelebbi és a távolabbi céljaikat is megfogalmazták. „Az a célom, hogy híres focista legyek.” „Az a célom, hogy leszokjak az ujjszopásról.” „Az a célom, hogy megtanuljak úszni.” „Az a célom, hogy gyorsan tudjak futni.” – mondták.
Majd megbeszéltünk közösen is célokat. A gyerekek, amikor megérkeznek az óvodába, sokszor rendetlenül teszik le a ruhájukat, ledobják a kabátjukat, szétszórják a holmijukat. Ezért megbeszéltük, hogy ezentúl célul tűzzük ki azt, hogy a kabátot akasszák fel a fogasra, a ruhájukat pedig összehajtva tegyék a szekrénybe. Nagy örömünkre másnap a gyerekek figyeltek az öltöző rendjére, helyére tették ruhájukat, kabátjukat.
Másik közös célunk a cipőfűző kötés megtanulása volt. Papírból kivágott cipőn gyakoroltuk a cipőfűző kötés technikáját. Nagyon sokat próbálkoztunk. A gyerekek nagyon ügyesek voltak, a csoport több mint a felének sikerült is megtanulnia a helyes technikát. Közben egy cipőkötő mondókát is megtanultunk. Megbeszéltük, hogy a nehézségek és az esetleges kudarcok természetes velejárói a célok megvalósításának. Eközben olyan bölcs szavakat és kifejezéseket fogalmaztak meg a gyerekek, amelyek ámulatba ejtettek minket. Például: „Kitartónak kell lenni!” „Türelem rózsát terem!” „Gyakorlat teszi az embert mesterré.” „Ne add fel!” „Legyél kitartó, és sikerülni fog!” Készítettem egy bakancsot papírból és felragasztottuk azoknak a gyerekeknek a jelét, akik megtanultak cipőfűzőt kötni. Minden gyerek elkészítette a saját cipőjét papírból, aquarell ceruzával. Ezen később is tudnak majd gyakorolni.
Egy másik közös célunk volt a madarak etetése. Megbeszéltük, hogy a madarak ilyenkor jóval kevesebb élelemhez jutnak, ezért segítsünk nekik táplálékot találni. Wc papír gurigát bekentünk vajjal, majd megforgattuk madáreleségbe. Végül kiakasztottuk őket a csoportunk ablaka előtti bokorra. Onnan figyeltük, megtalálják-e a madarak.
Az egyéni célokról a hónap végén újra beszélgettünk. Mindegyik gyerek kapott egy papírlapot, amit összegyűrtek és közben kigondoltak egy célt maguknak. Egy felfordított zsámolyba kellett bedobni a papírlabdákat. Ezáltal minden gyerek kipróbálta, hogy milyen érzés, amikor a labdája célba ér.
Hallgattuk a hónap dalát Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című számát, és táncoltunk a dal szövegére.
Elmeséltem a gyerekeknek a Boldogságvár meséje című mesét, majd megbeszéltük a hozzá kapcsolódó kérdéseket.
Az elérendő, könnyen teljesíthető célokról ezután is fogunk beszélgetni, hiszen a célok kitűzése és az elérésükre irányuló törekvés fokozza a boldogságérzetünket.

Képek