Boldogságóra Program

A személyes célok hiánya gyakran okoz üresség érzést: semminek sincs semmi értelme, az ember vonszolja magát a feladatai után, nem tudjuk hova tart az életünk. Fontos, hogy legyenek tehát céljaink, de maradjunk a realitások talaján, igyekezzünk megvalósítható terveket szőni! –vezettem be a foglalkozást a fenti gondolatokkal. Már tavalyról emlékeztek a gyerekek arra, hogy ha nem fogalmazunk meg konkrét célokat az odavezető lépésekkel, csak vágyakról beszélhetünk.
Egy bemutató képeivel érzékeltettem, hogy legyünk tisztában képességeinkkel és adottságainkkal. Hiába szeretnék színésznő lenni, ha nincs énekhangom, táncolni sem tudok, sőt a verseket sem szeretem. Reális önismeretünk és önbizalmunk legyen.
Szintén fontos dolog: Igazából a mi vágyunk a kitűzött cél? Vagy inkább a a szüleinké, a barátainké? Ha hiányzik a belső motiváció, idegennek érezzük a célt, távol áll tőlünk az egész. Amennyiben nincs személyes érzelem, kötődés, nem is jutunk dűlőre a feladattal. Önmagadért tedd! Belső, hiteles cél legyen! Ne másoknak akarj megfelelni!-vontuk le a következtetést.
Életmese következett: A címet én adtam: Kis célból nagy életmű. Gregersen Guilbrand, norvég ácsmester történetét meséltem el: Eredetileg úgy tervezte, csak pár hónapra vállal munkát Magyarországon, amikor 1847-ben hazánkba érkezett. Gregersen poggyászát ugyanis Bécsben ellopták, és mivel pénze nem volt, arra gondolt, hogy az akkor kibontakozó magyar vasútépítkezéseken keres annyi pénzt magának, hogy új holmikat vásároljon és folytathassa utazását. 1850-től Magyarországon dolgozott, vasúti hidakat éptett, szerepe volt például a szolnoki vasúti fahíd építésében. Országszerte számos híd, töltés, vasúti épület építését vezette. Az 1879-es szegedi nagy árvíz után cége is részt vett a város újjáépítésében. Az ott végzett munkájáért nemesi címet kapott. Forrás:https://pestbuda.hu/cikk/20200511_domonkos_csaba_norveg_acsmesterbol_lett_budapest_epitoje_145_eve_kapott_magyar_allampolgarsagot_gregersen
Nem feltétlenül kell tehát nagy célokat kitűzni magunknak. Elég egy kis lépés, az élet hozza a további lépéseket, ha elszántan vagy elhivatottan dolgozunk.
Feladatot is kaptak a gyerekek: Vizsgáld meg, hogy te milyen szerepeket töltesz be, és azok közül melyek fontosak a számodra? Állítsd fontossági sorrendbe, hogy mely szerepek a legfontosabbak a számodra! Mely szerepeiddel vagy elégedett, és melyeken szeretnél javítani? Mivel ebben többen bizonytalanok voltak, kiosztottam egy motiváló feladatlapot.
Egy lapon kellett beírni a kategóriánkénti célokat: egészség, szellemi jólét, tanulás-karrier, emberi kapcsolatok. Az egészségnél leinkább az ideális testsúly elérése volt a legáhítottabb cél. Többször fogunk gyümölcsnapot tartani idén. Szellemi jólétnél az olvasást és színházba, moziba járást említették. Nemcsak a jegyek javítása, hanem érdeklődési területeink meghatározása is célja lesz idén az osztálynak. Minden osztályfőnöki órán foglalkozás bemutató kisfilmet is meg fogunk tekinteni. Az emberi kapcsolatokban a nagyobb türelmet kívánja az osztály legtöbb tagja elérni.
Végül idézeteket olvastunk fel, amelyből legtöbben Kemény Dénes gondolatait választották kedvencnek: „Kevés, hogy önmagában csak álmaink legyenek, ha nincs jövőképünk, ha nem tűzünk ki konkrét köztes állomásokat, és hanem tervezzük meg az odavezető utat, akkor csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem jutunk el a célig. Tervezés nélkül nem jutnánk el sehova.” – Kemény Dénes
A foglalkozást rajzolással zártuk, miközben elmondtam, hogy nem a cél elérése a legfontosabb, hanem az, hogy hiába sok történést kell elszenvednünk az életünkben, mégis úgy érezzük, az erősségeinkre való fókuszálással és a lehetőségek kiaknázásával alakítói, formálói vagyunk életünknek és hatással lehetünk a minket körülvevő világra.

Képek