Boldogságóra Program

A januári Boldogságóránk témája: A célok kitűzése és elérése. Mottó: Váltsd valóra a meséket!
Az óra elején mesét mondtam a gyerekeknek, ami a hópelyhekről szólt. Ezek a kis hópihék célokat tűztek ki maguk elé, amit sikerült megvalósítani. Először a búzamezők fölött táncoltak. Utána a falut meszelték fehérre. Voltak nagyot álmodó hópelyhek is. Ezek a várost akarták látni. Alig várták, hogy szétnézzenek a városban. Úgy gondolták, ha örömöt szereznek az embereknek, talán hintóba is ültetik őket. A kis hópihék boldogok voltak, mert mindegyik célba ért. Vidámságot varázsoltak a földekre és az emberekre.
A mese után a Diótörő mesebalettből megnéztük a hópelyhek táncát. Mi is eljátszottuk, hogy hópelyhek vagyunk. Körbe-körbe forogtunk, és hangosan mondtuk: Hópelyhek, hópelyhek csillámló jókedvet, tiszta, szép örömöt hintsetek ránk! Tettük ezt azért is, mert az osztályunkból az egyik kislány híres táncos szeretne lenni. Technikaórán elkészítettük a céltudatos hópelyheket, akik mertek nagyot álmodni. Még az ablakot is kidíszítettük velük.
A következő Boldogságórán tovább meséltem. A következő történet egy gyáva kisfiúról, Laciról és az oroszlánról szólt. Laci repülő akart lenni. De ha meglátott egy kutyát, elszaladt. Ha sötét volt a szobában, nem mert bemenni. A gyerekektől is félt. Kinevették, senki sem játszott vele. Laci mikor sokat sírt, mindig a képeskönyvet nézegette. A bátor oroszlán képét szerette a legjobban. Úgy gondolta, ha lenne ilyen oroszlánja, sosem félne semmitől. Másnap reggel az ágya mellett volt. Azt mondta Lacinak, hogy erősnek kell lenni! Minden reggel együtt tornáztak. Egyik reggel még egy sírós kislányt is átkísértek a túlsó oldalra, mert félt a harapós kutyától. Laci nem félt, mert az oroszlán vele volt. A sötétben már a szobájába is bement, mert az oroszlán oda is elkísérte. Egy napon a barátjával, a bátor oroszlánnal birkózott, és legyőzte. A játszótéren a Langaléta elvette tőle a labdáját, és a gyerekek gyáva kukacnak nevezték. -Nem vagyok gyáva! Az oroszlán is velem van. Gyorsan a Langaléta után szaladt, és visszahozta a labdát. Langaléta félelmében elszaladt. Úgy megijedt, hogy felmászott egy magas fára. Estig le sem mert jönni. Laci a zsebébe nyúlt, hogy kivegye az oroszlánt és megköszönje a segítséget. De a zsebében csak egy alma volt. Hurrá, hurrá! Egyedül voltam bátor! Ugrándozott örömében! Most már biztos, hogy repülő lesz belőlem!
A mese nagyon tetszett a gyerekeknek. Eljátszottuk a mesét, és illusztrációt is készítettünk hozzá. Meghallgattuk a hónap dalát: Van nekem egy álmom
Utána eljátszottuk a kisvirág növekedését, ami akkor következett be, amikor: készen állt növekedni (nyíló virágok voltunk és a nap felé fordultunk), bízott magában (egyre erősebben összeszorítottuk az öklünket), felelősséget vállalt (megöntöztük a virágot), pozitívan gondolkozott (nevettünk), tanult a hibákból (elestünk és felálltunk, leporoltuk a nadrágunkat), elfogadta a változást (megcseréltük a szereplőket a játékban), segített másoknak (a virág örömöt szerzett a nagymamának), mert kérdezni ( megkopogtattuk egymás hátát), merte megvalósítani a céljait (menyasszonyi csokorba kötötték).
A következő feladat is egy játék volt. A címe: Lépcsősor a céljainkhoz. Megrajzoltuk és eljátszottuk a lépcsőfokokat, ami elvezet a célhoz: 1. Nem tudom megcsinálni. (guggolás, és fogjuk a fejünket) 2. Meg tudom csinálni. (állva taps) 3. Meg akarom csinálni! (dobbantunk a jobb lábunkkal) 4. Hogy csináljam? (megvakarjuk a kobakot) 5. Megpróbálom megcsinálni. (helyben futás) 6. Most már megcsinálom! (pacsi a padtárssal) 7. Meg fogom csinálni! (kéz a magasban, közben ugrálunk) 8. Megcsináltam. Ugi- bugi tánc. Az óra végén meghallgattuk a Játékkészítő mesemusicalből az Álmodd meg a csodát! című dalt, és jót táncoltunk rá.
Rajzórán megfestettük a „Célok Űrhajóját”, és gondoltunk valamire, amit célul tűztünk ki. Üstökösként mutatja nekünk az utat, hogy nincs számunkra lehetetlen. Hinni kell, akarni, és tenni érte.

Képek