Boldogságóra Program

A témakört két foglalkozáson dolgoztuk fel. „Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat.” József Attila gondolataival nyitottam meg az első foglalkozást, majd azt a kérdést tettem fel, hogy a mai világ magányossá tesz minket és egyáltalán szükségünk van emberi kapcsolatokra? A gyerekek kissé bizonytalanul válaszoltak. Ekkor azt kérdeztem, ha nem lenne Internet a hétvégén, hogyan töltenék az időt? Többet beszélgetnének otthon? „Hát, nem biztos”-mondták. Fogalmakat vetítettem ki, pl. bizalom, lelki szövetség, ezekből kellett választani és elmagyarázni mit jelentenek.
(ötlet forrása: https://www.nkp.hu/tankonyv/etika_5_nat2020/lecke_03_016)
Képeket mutattam, vajon melyikkel illusztrálnák legszívesebben a barátságot, ezzel jelezve, mely érték a fontos számukra. Majd fontossági sorrendbe kellett állítani a barátság legfőbb értékeit: Közös érdeklődés, közös értékek, megbízhatóság, őszinteség, támogatás, megőrzi a titkaimat. Arra jutottunk, hogy a legfőbb dolog az emberi kapcsolatokban a közös értékrend.
A következő feladat az volt, hogy gondoljunk egy barátunkra, kedves ismerősünkre és válasszunk ki három rá jellemző tulajdonságot, majd fordítottam a helyzeten, mi milyen tulajdonságokkal rendelkezünk, amely vonzó lehet más számára? Egy idézetet olvastam fel, összegezve az eddig elhangzottakat: „A barátság egy lélek, mely két testben lakozik.” Márai Sándor gondolatait is megosztottam a gyerekekkel: „… a barát nem akar kapni, sem túlszárnyalni. Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész barátság. S nincs ritkább.”
Mesével folytattuk az órát a kínai császárról, aki az ellenségeit úgy semmisítette meg, hogy a barátaivá tette.” forrás: https://www.nkp.hu/tankonyv/etika_5_nat2020/lecke_03_016)
A mese tanulságairól beszélgettünk. Minden embernek lehetnek olyan értékei, amelyeket először nem ismertünk fel. Talán mindannyian voltunk úgy, hogy először nem szimpatizáltunk valakivel, később jobban megismerve közel került hozzánk. Maradjuk mindig nyitottak és figyeljünk mások rejtett értékeire!
A bizalom játékot játszottuk el. Az egyik tanuló becsukta a szemét, a másik akadályokon át vezette társát. A gyerekek ebben a játékban megtapasztalhatták az egymásrautaltságot.
Kapcsolati konfliktusokról szólt a második foglalkozás. Nem vagyunk egyformák. Ezzel mi a gond? Jó lenne, ha mindenki ugyanolyan lenne a világon? Mi a konfliktus? Hogyan érzik magukat ekkor az emberek? Vajon milyen módokon kezelhető a konfliktus? A gyerekek szintjén egyszerű szavakkal magyaráztam el a versengő, elkerülő, alkalmazkodó, problémamegoldó és komprumisszumkereső konfliktuskezelési módokat. Innen jutottunk el a belátás, megbocsájtás, kárhelyreállítás gondolatához. Milyen jó lenne, ha a konfliktusainkat úgy rendeznénk, hogy egymás érzéseit megismernénk, kölcsönösen elfogadható megoldásokat keresnénk, a belátás, kárhelyreállítás elveivel békésen élhetnénk egymás mellett!
Két képet mutattam: Az egyiken egy idős néni magányosan tekint ki az ablakon, a másikon egy kislány ül kiközösítve. A kapcsolatok hiányának okairól váltottunk pár szót. Mit tehetünk? Hogyan segíthetünk? Elfogadható az, hogy valaki magányos egy közösségben? A gyerekek saját élményeiket osztották meg velem alsós korukból: egy osztálytársukat elvitték más iskolába, mert közöttük nem érezte jól magát. Arra kértem őket, hogy a múlt eseményeit gondolják át újra, lenne –e bármi, amit ma másképpen tennének. Talán több türelemmel kellett volna Dávid iránt lenni, de akár egy új közösség is jelenthet számára megnyugvást.
Plakátot készítettünk az emberi kapcsolatok házáról és a négy elemet jelenítettük meg: tisztelet, bizalom, szeretet, megértés. (forrás: Prof. Dr Bagdy Emőke: Boldogságóra tankönyv 112.o). A gyerekek rajzait, színezéseit is ráragasztottuk. Közben Koncz Zsuzsa Barátság dalát hallgattuk meg:” Igen a barátság mindennél fontosabb.
Ki a te barátod? – Az, aki elfogad. Amikor azt hiszed, nem kellesz senkinek,
szomorú életed a barátod menti meg.”
Kun Erzsébet gondolataival zártuk a foglalkozást a sündisznócsaládról. Ha összébb húzódnak szúrják egymást, ha eltávolodnak, fáznak. „De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.”

Képek