Boldogságóra Program

Már napok óta megállítanak az osztály tanulói a folyósón – mikor lesz Boldogságóránk? Végre eljött a pillanat, amikor nem jövőidőben, hanem végre jelenidőben válaszolhatok. Csillogó szemmel várták az órakezdést. A mai relaxációnk az arcra fókuszált – kezdődött a rágógumi gyakorlat, mindenki a számára kedvenc ízű rágógumiját vehette a szájába – természetesen csak a képzeletben. Végül figyeltünk arra is természetesen, hogy a végén a kukába landoljon. A Hogy érzed magad? kérdésre arcmimikával válaszolt mindenki – az alapvetően nyüzsgős társaság különböző arcmimkákat mutatva nézett körbe néma csendben. Az optimizmus-pesszimizmus témáját meghallva a tanító néni egy félig telt (vagy üres?) vizespoharat hozott. Kezdődött a kísérlet – mindenki magában el kellett döntse, hogy félig tele van vagy félig üres a pohár – ezt követően a padra ledőlve szavaztak egyikra vagy éppen a másikra. Ez az alapbeállítottság számunkra nagyon hasznos visszajelzést adott. Ezt követte a két fogalom bevezetése – példákkal, nézőpontváltásokkal. A postásjáték a komolyabb hangulatot vidámmá varázsolta. Gyorsan eltelt az óránk, szinte észre sem vettük az idő múlását.
Ami nehézséget okoz (továbbra is) a legjobb pillanatok fényképes megörökítése – számomra nehéz egy mély pillanatból kiemelkedni és fotózni.

Képek