Boldogságóra Program

Az októberi hónap témáját, avagy az optimizmust gyakorlását testnevelés órán valósítottuk meg a Fantörpikus5b-vel.
Az órát magával a téma átbeszélésével kezdtük. Megbeszéltük a gyerekekkel az optimizmus, pesszimizmus, realizmus jelentését, illetve megbeszéltük mi jellemző egy pesszimista, realista és egy optimista emberre. Nagyon ügyesek voltak a gyerekek, nagyon jó jellemzőket mondtak.
Ezt követően elmondtam a gyerekeknek, hogy az óra egészén szeretném, ha olyan zenéket mondanának, és olyan zenéket hallgatnánk, ami optimizmussal tölti el őket. Ez jól működött az egész órán, nagyon jó zenéket mondtak, és hallgattunk, illetve jó hangulatot adott az órának, maga a zene.
Ezt követően csoportokat alakítottunk, majd a testnevelés terem melletti aulában lévő, külön padokhoz ültettem le a csoportokat. Előre készítettem ki színeseket, madzagokat, illetve kör alakú papírokat az asztalokhoz. A feladat az volt, hogy készítsenek egy optimizmust sugárzó nyakba akasztható medált a csoport tagjai, mindenki saját magának egyet. A csoporttagok segíthettek egymásnak, illetve megbeszélhették ki mit rajzol, így minden csoporttag különböző típusú medált készített. A medál elkészülte után a gyerekek nyakukba akasztották a medált, s miután megmutatták egymásnak, így folytatták tovább az órát.
Ezt követően úgy melegítettünk be, miközben szólt a zene, hogy eljátszottuk, hogyan indul egy optimista gyermek reggele, az órára érkezésig. Jómagam mondtam és mutattam is a „történetet”, melyet a gyerekeknek utánozniuk kellett. Nagyon élvezték a feladatot a gyerekek, sokat nevettek közbe.
A bemelegítést követően fogójátékot játszottunk. A fogó kapott egy fekete szalagot, mely a pesszimizmust szimbolizálta. Akit a fogó megfogott az „pesszimista lett”, így annak ott ahol megfogták, meg kellett állnia, és ökölbe szorított kézzel, lefelé mutató nagyujjal kellett állnia. A többiek, akiket még nem fogott el a fogó, avagy az „optimistáknak” fel kellett „menteniük” a „pesszimistákat” úgy, hogy felfordították a „pesszimisták” ökölbe szorított lefelé mutató hüvelykujjú kezét, ezzel „optimistává” tették őket, így újra menekülők lettek. A játékot egy percig játszottuk, egy perc után pedig megnéztük kik vannak többen az optimisták vagy a pesszimisták, illetve új fogót választottunk. Tetszett a játék a gyerekeknek és kellően el is fáradtak.
Az óra végén egy szituációs játékot játszottunk el, az óra elején kialakított csoportok mentén. A szituáció a következő volt: Hármast kaptam testnevelésből a bemutatásra. A csoportok felének optimista befejezést kellett kitalálnia, míg a többi csoportnak pesszimista befejezést. Majd ezt kellett eljátszaniuk, utána pedig közösen beszéltük át az adott szituációt a befejezéssel. Nagyon jó kis befejezéseket találtak ki a csoportok, melyek különbözőek voltak csoportonként. Például volt akik azt találták ki optimista befejezésnek, hogy a bemutatás után hazamentek, otthon gyakoroltak, majd optimistán, magabiztosan a javító órán megpróbálták újra bemutatni a bemutatandót, mely a végén ötösre sikerült. Pesszimista befejezésnek pedig volt egy csoport, mely azt a szituációt játszotta el, hogy meg se próbál javítani a javító órán, hisz úgy se sikerül, ezért maradt a hármas jegy. Jó kis feladat volt ez úgy gondolom, hisz ezzel meg lehetett értetni a gyerekekkel, hogy magának a pesszimista/optimista hozzáállásnak milyen hozadékai lehetnek, mennyire befolyásolja az a dolgok kimenetelét.
Összességében úgy vélem, hogy jól telt az óra, jó hangulat volt, tetszettek a feladatok a gyerekeknek, s magát az óra célját is úgy vélem megvalósítottuk. Magukat a feladatokat akár későbbi órákon is némi változtatással fel lehet használni, bele lehet építeni az órákba.

Képek