Boldogságóra Program

Az optimista ember minden helyzetben a legjobbat keresi. A világról való elképzelése pozitív, az életról úgy gondolkodik, hogy az számára kedvező és a dolgok rendben mennek. Erre a szemléletre kellene a gyerekeket is nevelni. Hiszen az optimsta gyerek, ahonyan azt Seligman is nevezi, pszichológiailag immunis, ellenáll a tehetetlenségnek, a megoldhatatlan problémáknak és soha nem adják fel. Mindezek szociálisan eltanult minták. Társas környezetben könnyebb elviselni és feldolgozni a problémákat is.
Az optimista gondolkodás azon múlik, hogy milyen hiedelmei, interpretációi vannak a gyerekeknek, miket mondanak maguknak egy eseménnyel kapcsolatban.
Ebből adódóan úgy gondolkodnak, hogy:
– sok lehetőségük van a sikerhez
– nincsenek korlátaik céljaik elérésének
– nem panaszkodnak rossz dolgok esetén
– az akadályok, csak kihívások
– mindenben van valami jó
Óvodáskorban erre kell érzékenyíteni a gyerekeket.
Ebben a hónapban Tódi törpe meséjét alvásidőben olvastam fel a gyerekeknek, de helyette Szutyejev: A gomba alatt című meséjét találtam inspirálónak, melyet az esernyős tematikához, valamint az óvodai tematikához is tudtam kapcsolni.
Ezen a héten több tevékenységünkben is szerepet kapott az esernyő, mint eszköz, valamint a kooperációs ernyővel is asszociáltunk a gombára, mint eső elleni védőeszközre. Az ezzel való játék is lehetőséget adott az optimista gondolkodásra pl. hittük, hogy mindenki aláfér, illetve hittük, hogy nem esik le a labda.
Az esernyőt a nagytornához is használtuk, mint a kislabdadobáshoz használt célt. Emellett egy reggeli beszélgetés során, mint „esernyős célbadobó” játék során beszélgettünk arról, miért szerethetjük az esőt, a játékot, egymást stb. Az esernyő, mint az esőcseppeket (amik a kislabdák voltak) összegyűjtő eszköz.
Ábrázolási tevékenységben elkészítettük a honlapon talált sablon alapján az esernyős kislányt, akinek szép, színes ujjal festett esernyőt csináltunk.
Az öszi időjárás, mint óvodai tematika, jó alkalomnak bizonyult az eső imitálására, hangjának utánzására kéz- és lábmozdulatokkal.
A nagytornánál azt is eljátszottuk, hogy a gyerekek a tócsák (gyszer a fiúk, aztán a lányok) és őket kell átlépni, az ügyesebbek át is ugorhatták. Ez erősítette az egymásba vetett hitüket, bizalmukat is.
Felkerült a következő lépcsőfokra az optimizmus jele is a Boldogság várához vezető úton.

Képek