Boldogságóra Program

Életünk minőségében fontos szerepe lehet annak, hogy derűlátón, bizakodón, vagy éppen a rossz oldaláról szemléljük a világot. A pozitív gondolatok egyensúlyban tartják a szervezetünk működését.
A félig tele, félig üres pohár képével kezdtük a foglalkozást. Mit jelent ez? Kinek félig üres, kinek félig tele? Majd tisztáztuk a pesszimista, optimista és realista fogalmakat és elgondolkodtunk, melyik igaz ránk.
Egy élettörténetet ismertünk meg a táblán kivetítve, képekkel szemléltetve:
„Én mindig az élet optimista oldalát szeretem nézni…” – mondta Walt Disney. 1928-ban egy New York-i pályaudvaron Walt Disney éppen túl volt egy üzleti tárgyaláson, és készült felszállni a vonatra, ami három nap alatt vitte vissza kaliforniai otthonába. Indulás előtt a következő táviratot küldte bátyjának és egyben üzleti partnerének, Roynak: „Ne aggódj, minden rendben, majd mesélek, amikor hazaértem”, miközben tudta, hogy kollegája cserbenhagyta. De nem keseredett el, elővette vázlatfüzetét, egyből belemerült a munkába és létrehozott egy teljesen új szereplőt, Miki egér mára jól ismert figuráját. „Walt Disney tehát ahelyett, hogy az adott veszteségeire koncentrált volna, azt választotta, hogy pozitív hozzáállással néz szembe a körülményekkel, aminek meg is lett az eredménye: egy hatalmas és máig világszerte ismert és sikeres cég, a Walt Disney Company.”
Érdekes kérdést jártunk körbe: Tanulható –e az optimizmus? Az igenlő válaszokat egy pszichológus (Oliver Burkeman) gondolataival erősítettük meg: „Ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben, ismernünk kell magunkat, el kell fogadnunk a hibáinkat, sőt azt is, hogy az életben vannak általunk nem befolyásolható események, amelyeket meg kell tanulnunk kezelni.”
A gyerekeket óva intettem a „hurráoptimizmus”, „keep smiling” szemlélettől. Ha nem érezzük, hogy mosolyognunk kell, ne tegyük. Hiszen az érzelmek elrejtése tovább fokozza a stresszt. Vannak rossz napjaink, félelmeink és kudarcaink is. Ám a legbizonytalanabb helyzetünkben is tehetünk önmagunkért!
A csoportok egy képet kaptak, egy repülő malaccal és egy felirattal „Semmi sem lehetetlen!” A feladat az volt, hogy gyűjtsenek olyan élethelyzeteket, amelyektől szoronganak, de akár a legjobbra is fordulhat minden! A felmérések mellett az ünnepi fellépés okozta izgalom és a bemutató óra sikeressége szerepelt. Közben a Here comes the sun Beatles dal szólalt meg a háttérben.
Ezt követően a gyerekek nevető arcokat színeztek, díszítettek, miközben bemutattam nekik a Butch Cassidy and the Sundance kid c. klasszikus fim híres biciklis jelenetét. „Az esőcseppek egyfolytában záporoznak a fejemre, de ez nem jelenti azt, hogy mindjárt sírva fakadok, …ugyanis szabad vagyok és semmi sem aggaszt. Nemsokára úgyis megtalál a boldogság.”
Egy vidám fotót készítettünk a foglalkozás végén a nevetős arcokkal, majd közösen énekeltük a refrént a jól ismert dalból: „Ne aggódj, hamarosan elmúlik Bármi is az. Ne aggódj, légy boldog ! ” (Don’t worry be happy.)

Képek