Boldogságóra Program

A hónap első óráján a csoporttal arról beszélgettünk, hogy milyen nagy jelentőséggel bír az, ahogyan értelmezzük magunknak a minket ért eseményeket. Példákat néztünk rá, majd szituációs gyakorlatokon keresztül figyeltük meg, hogy egy-egy nehéz helyzetet hogyan lehet pesszimistán, optimistán, realistán magyarázni. Megfigyeltük, hogy sajnos sokkal könnyebben megy egyből a rosszabb kimenetelre számítani, mint optimistán szemlélni a világot, de ha tudatosan odafigyelünk rá, akkor tudjuk megváltoztatni, irányítani a gondolatainkat.
A második órán készítették el maguknak a diákok a tetoválásokat. Sokat ötleteltek, hogy kinek milyen szimbólum lehet az, ami az optimizmust juttatja az eszükbe. Volt, aki a Békamesét továbbgondolva, egy zenét hallgató alakot rajzolt azért, hogy ne mások pesszimista hozzáállása befolyásolja. Volt, aki egyszerűen egy szívvel fejezte ki, hogy számára a szeretet maga az optimizmus, vagy egy kis virág a jókedvre emlékezteti. És volt, aki csak azt írta fel, hogy „na nem baj, végülis lehetne ettől rosszabb is”.

Képek