Boldogságóra Program

Szeptemberben még az óvodai szokásokkal a társakkal, a felnőttekkel ismerkedtek a gyerekek, ezért a téma tényleges feldolgozását a hónap utolsó napjaira terveztem. A hónap második felétől tudatosan gyakran, helyzetnek megfelelően használtam a hála kifejezést, annak érdekében, hogy a gyerekek ismerkedjenek magával a szóval, valamint azokkal a szituációkkal, melyben a szóhasználat releváns. A figyelmüket ráirányítottam azokra az apró csodákra, melyek a mindennapokban körülvesznek minket, amelyekért hálásak lehetünk. A sün, akit meg lehetett simogatni című mesét választottam, hiszen rövid terjedelmű, könnyen követhető és a téma szempontjából is megfelelő. A mese kapcsán, illetve képek segítségével beszélgettünk érzésekről, érzelmekről. A gyerekek megfogalmazták, hogy mit érezhetett a sün, amikor nem simogatta meg senki és mit, amikor a nyuszimama megsimogatta. A tevékenység indításához két relaxációs gyakorlatot választottam, a záráshoz pedig Bagdi Bella: Ha boldog vagy mutasd meg…c. dalát. Beszélgettünk arról, hogy ki és mi okoz nekik boldogságot, ki és mi iránt éreznek hálát. A nagyobbak közül mindenki, még a bátortalanabb gyerekek is szívesen megfogalmazták amiért hálásak az életükben. Az egyik kisgyerek számomra nagyon megható dolgot fogalmazott meg, ami a következő volt: „Én azért vagyok hálás az anyukámnak, mert a pocakjában voltam.”
Mindenki elkészítette a hálavirágot -volt aki többet is-,majd elhelyezte a hálafán, miközben újra megfogalmazta miért hálás.

Képek