Boldogságóra Program

Októberi beszámoló
Bevezető beszélgetés: Felolvastam az osztálynak egy idézetet, ezzel vezettem be az optimizmus és a pesszimizmus fogalmát, majd az optimizmust mondtuk más szóval. Ez frontális munka volt, majd jöttek a csoportmunkák:
Az első csapat körben állt, mindenki kapott 1-1 idézetet, és elmondta, hogy rá illik –e ez az idézet, és miért.
Biztos vagyok benne, hogy a világ sok lehetőséget nyújt számomra a sikerhez.
Hiszek benne, hogy nincsenek olyan korlátok, amelyek megakadályoznának a céljaim elérésében.
Nem panaszkodom, ha valami rossz történik velem.
Az életben minden akadályt kihívásként fogok fel.
Mindig mindenben találok valami jót.
A dolgok naposabb oldalát nézem.
Meglátom a jót a rosszban.
Hasznot húzok még a kételkedésből is.
Derűlátó vagyok a jövőmmel kapcsolatban.
Egyszerűen csak bízom abban, hogy ez a nap is sikerülni fog

Egy másik csoport a Dixit- kártyákkal dolgozott. A csoporttagok külön-külön kiválogatták, hogy melyik nekik az optimista kép.
A harmadik csoport állatos kártyákból válogatott, hogy melyik állat mit ad nekik, milyen pozitív tulajdonságot.
A negyedik csoport, egy kéttagú csoport tagjai kiválogatták, hogy mely idézetek optimisták nekik külön-külön, majd együtt is.
A táblánál lévő csoport tagjai felírták, hogyan lehet pesszimistából valaki optimista. Sajnos a környezet, természet hatásairól most nem írtak.
A hatodik csoport a következő feladatot csinálta: Hallgassátok meg a következő szituációt! Tomi 16 éves, és tetszik neki Kinga. A barátja meggyőzi, hogy kérjen tőle randevút. Összeszedi a bátorságát és megkérdezi a lányt. Ám Kinga nemet mond. a, Mi a legrosszabb, ami történhet?
b) Mivel akadályozhatná meg Tomi, hogy a legrosszabb megtörténjen?
c) Mi a legjobb, ami történhet?
d) Mivel segítheti elő Tomi, hogy a legjobb következzen be?
e) Mi történik a legnagyobb valószínűséggel?
f) Mit tehet Tomi, hogy kezelje a legvalószínűbb eseményt?
A vártnak megfelelő válaszokat adták, negatív megnyilvánulás nem volt.

Néhány tanuló tesztfeladat oldására vállalkozott:
1. Optimista vagyok, ha

2. Pesszimista vagyok, amikor

3. Milyen tanácsokat adnál a barátodnak, aki hosszabb ideje pesszimistán gondolkodik?

4. Mitől lehetsz optimista? Adjál tippeket!

Az órát A legdrágább kincs c. mese feldolgozásával fejeztük be. Majd megbeszéltük, hogy kinek mi a legdrágább kincse. Itt előfordult a család, egészség, az élet, a párja neve és a szeretet is. Illetve, hogy kinek mi tetszett a mesében. Megható volt, ahogy többen mondták, hogy a főhős megnyíló értelme tetszett nekik.
Minden csoport megoldásait közösen beszéltük meg, lehetett becsatlakozni is.
Az Örkény novellát házi feladatban kapták meg: Gli Ungheresi, amire az alábbi befejezések születtek:

Történet befejezése: Amikor meghalt Ugo a családnak az volt az első, hogy a magyarokkal megszerettessék a fagyit. Ugo családja elment Pestre, és el kezdte árulni a fagyit. Az első nap csak egy német turista ment oda hozzájuk, másnap egy nyolcéves kisfiú is, aki kíváncsian megkérdezte, hogy ez micsoda. Amikor megkóstolta, finomnak találta. Még kért és még kért. A körülötte lévők nézték, hogy mit kóstol és ők is kértek. Na így terjedt el a fagyi, amit mi is szeretünk nagyon.
2. Ugót nem hagyta nyugodni az a dolog, hogy a magyaroknak nem tetszik a fagyi. Újra és újra visszatért Magyarországra. Mindig azt gondolta, hogy majd legközelebb sikerül. Egyszer nagy hőségben tért vissza, amikor is a magyarok szívesen fogadták az édességet, és bizony örömmel kóstolták meg.
3.Ugo miután elfutott a magyaroktól éppen hogy csak megpihent, egy kisfiú lépett hozz, aki azt mondta: „Engem nem érdekel az, hogy mit mond a többi, mert nekem ugyanis kell az az epres fagyi. „Miközben ezt kimondta a kisfiú, Ugo megérezte, hogy mit kell tennie, hogy a magyarok megszeressék a fagylaltot. Ugo a fiúra nézett és átadta a fagylaltos kocsiját a fiúnak, aki megörült és ment is fagyit árulni a magyaroknak. A magyarok elfogadták és meg is kóstolták ezt a különleges édességet.

4.… magyarok, magyarok és sóhajtott egyet, majd gondolt egyet. Befestette a fagylaltokat barnára, felvett egy másik ruhát és visszament hozzájuk, és azt mondta, hogy szeretné megmutatni a magyarok egyik régi étkét. A magyarok nagy nehezen ráálltak, hogy megkóstolják, és bizony ízlett is nekik. Ugo ekkor levette barna kabátját és felismerték benne a régi fagylaltárus, és jót nevettek ezen. Azóta a magyarok nyitottak az új dolgokra.
5. Miután Ugo meghalt lassan-lassan véget ért a sóvám. A magyarok élték tovább az életüket. Egyszer megjelent egy szellem, ott, ahol egykor a fagylaltárus olasz árulta a fagyiját. A szellem kedvesen mosolygott, majd eltűnt a magyarok megbánták már, hogy nem ettek a fagyijából, és felkeresték Ugo sírját és fagyit raktak rá.

Képek