Boldogságóra Program

Mit jelent hálásnak lenni? Erre a kérdésre kerestük a választ, az idei első Boldogságóra foglalkozáson. Felidéztük a tavalyi emlékeinket, amikor még a jelenleg első osztályos „nagyokkal” együtt elkészítettük a Katicák Hálafalát. Ide helyeztük el a Hálapárnát és a jeleiket is. A téma így már egészen közel állt, az új gyerekeknek is sikerült felkelteni az érdeklődésüket. Hangolódásként meghallgatták Bezzeg Andrea: A hálafa története című meséjét, melyet aztán el is játszottunk. Bagdi Bella: Hálás vagyok zenéjére megölelte mindenki azt a személyt a csoportból, akinek hálás. Körbe ülve a gyerekek megfogalmazták, hogy még mi mindenért hálásak: „…Hálás vagyok a családomért,…a gyönyörű őszi fákért,…a barátaimért,….amiért ide, ebbe a csoportba járhatok,…anyukámért, aki sokat segít,…hogy sok mindent megtesznek a szüleim….” -hangoztak a válaszok. Megbeszéltük, hogy hálásnak kell lennünk minden apró tűnő, de fontos dologért: hogy egészségesek vagyunk, hogy tudunk beszélni, énekelni, sétálni, hogy ihatunk tiszta vizet, tehát nem csak tárgyi vagy személybeli dolgokért. Egy varázs takarót is segítségül hívtunk és a napi örömüket ráülve elmesélhették, majd a csoportkohéziót erősítő játékos feladatokat is kipróbálták: alá bújtak, felemelték egyszerre, körbe mentek vele. Következő napon mindezeket felidézve, a témakörhöz ajánlott feladatot: A „hálapöttyös katica” elkészítését választottuk. A gyerekek vágtak, hajtogattak, ragasztottak, majd 1-2 hálapöttyöt is felrajzoltak a papír katicájukra. Az alkotások Őszanyó kertjében kaptak helyet. Megbeszéltük, hogy a hét folyamán ahányszor hálát éreznek, vagy örömmel, boldogsággal töltötte el őket valami, akár egy jó szó, dicséret is, akkor újabb hálapöttyöket rajzolhatnak a katicájukra. Szívesen osztották meg gondolatikat. Ehhez kapcsolódóan, egy kosárból színes papír szíveket választhattak, amik családtagjaikat szimbolizálták. Tenyerükbe fogva, hálával gondoltak rájuk, majd zenére Őszanyó kertjébe, a katicák köré szórták őket. A hónap dalát újrahallgatva, már úgy alakítottuk a szőnyegen való kezdeményezést, hogy az egymás mellett ülők, öleljék meg egymást. Érdekes érzés volt látni, az új gyerekek mosolygó arcát, amikor a még kevésbé megismert társuktól kapták a hálaölelést, ezzel máris egy lépéssel közelebb kerültek a baráti kapcsolatok alakításában. A rajzos asztalnál reggelenként szívesen színeztek a munkafüzet feladatlapjai közül a kislányok. A „Hogyan sző a hálapók?” ötletet is eljátszottuk, amiben a hálapók körbeszőtte a gyerekeket az örömfonállal. Egymás választva mondhattak hálát a barátságért, kedvességekért, segítőkészségért. Érdekes módon, felnőtt segítség nélkül is észrevették, ki nem került még be a pókhálóba, és közül választottak. Megtapasztalták, hogy együtt milyen klassz pókhálót alkottak, jóleső mosollyal fogadták a hálapók dicséretét az együttjátszásért. A hét zárásaként megnéztük kinek hány pötty került a hét folyamán a katicájára és megreptettük őket.

Képek