Boldogságóra Program

A 2021/22 tanévtől a tokaji Margaréta csoportba is bevezettük a Boldogságórát. A csoport fele részben nagycsoportos, fele részben pedig középső csoportos kisgyermekekből áll. Nagy izgalommal várták, hogy mit is fogunk csinálni a Boldog óra foglalkozáson. Amikor terveztem a foglalkozást, arra gondoltam, hogy ezen a napon azért legyünk hálásak, mert újra itt lehetünk, az óvodában, a csoportunkban. Az elmúlt tanév nehéz volt mindenki számára. Keveset találkoztak a kisgyermekek egymással a kialakult vírushelyzet miatt, majd eljött a nyári szünet és ez is megakadályozta a mindennapos találkozásukat. Úgy éreztem, hogy szükségünk van arra, kicsiknek és nagyoknak egyaránt, hogy hálásak legyünk azért, hogy együtt vagyunk! A foglalkozást a Boldogságóra kézikönyv útmutatásait figyelmebe véve, ” A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom” és a „Domborítok, mint a cica, házba bújok, mint a csiga…” mondókákkal kezdtük. A mondóka alatt is már relaxációs zene szólt. Miután befejeztük a légzőgyakorlatokat, a „Szép nap, ölelj most át engem…” című dalocskát hallgattuk és énekeltük, szabadon mozogtunk rá és meglepő dolog történt! Néhány kisgyermek nagyon elérzékenyült, szinte sírásig meghatódott. Őket megöleltük, megsimogattuk, vígasztaltuk. A zene végén körbeültünk a szőnyegen és beszélgettünk arról, hogy ki mit érzett amíg hallottuk a zenét, táncoltunk rá és elengedték magukat. Volt olyan kisgyermek, akinek eszébe jutott a dédimamája, akit elveszített! Érdekes volt számomra, hogy egy ilyen kisgyermeknek mi jár a fejében?
Az aktuális témának megfelelően beszélgettünk arról, hogy mi a „HÁLA” szó jelentése, milyen érzés hálásnak lenni, kinek és miért lehetünk hálásak. Az újdonság erejével hatott rájuk ez a beszélgetés és kedvesen, egymást figyelve mondták el a gondolataikat. A tanulságos kismese elmodására segítségül hívtuk Boldog Dórát, aki szinte elvarázsolta a gyermekeket, teljesen lekötötte a figyelmüket. A mese végén ügyesen válaszoltak a feltett kérdésekre. Ezt követően elkészítettük a hála virágot. Tetszőleges színeket választahattak ki a szirmoknak, és a tenyérlenyomatunkkat formáltuk a virágunkat. Közben elmondták a kisgyermekek, hogy miért hálásak. Érdekes volt számomra, hogy valóban megértették a feladatot és valóban volt olyan kisgyermek, aki azért volt hálás, mert itt lehetett. Az elkészült virágot kitettük a falra a Boldogság vára mellé, megnézhették, csodálhatták a szép munkájukat. A foglalkozás végefelé kiszíneztük s hála jelét, elhelyeztük a Boldogság várának az első lépcsőfokán, majd zárásként többször is elénekeltük a Boldog vagyok című dalocskát. Nagyon vidáman zártuk a napot! Kedvesebbek, figyelmesebben lettek egymáshoz. A foglalkozás végén kértem a kisgyermekeket, hogy meséljenek a mai napunkról otthon is, mondják el bártan, hogy mit éreztek a foglalkozás ideje alatt. A következő napokban pozitív visszajelzéseket kaptam a szülőktől, amely megerősített abban, hogy ezek a napok is nagyon fontos szerepet fognak betölteni a kisgyermekek életében.

Képek