Boldogságóra Program

A jócselekedetek hónapja
Ez a hónap sajnos nem teljesen úgy sikerült, ahogyan szeretem volna. Két nappal a Mikulás ünnepség előtt, egy gyors teszt alkalmával kiderült, hogy elkaptam a covid vírust és a helyzetre való tekintettel azonnali hatállyal karanténba küldték az egész csoportunkat.
Úgy tűnt, hogy én már ebben a hónapban nem is fogok dolgozni, de szerencsére 12 napos lázas betegség után az utolsó héten már be tudtam menni a munkahelyemre, így maradt egy kevéske idő a boldogságóra megtartására is.
Nem tudtam mindent megtartani, amit elterveztem, de úgy érzem azért a gyerekeknek így is sikerült átadnom azt, amit szeretem volna. Bezzeg Andrea: Szívem kertje című meséje után beszélgetünk a gyerekekkel, hogy ki miben szokott segíteni otthon a szüleinek. A beszélgetés nehezen indult, mert először nem nagyon értették, hogy mit jelent az, hogy segítenek a szüleiknek, de miután megértették, nem győzték mesélni, hogy miben és hogyan szoktak segíteni. A beszélgetés után a mesében lévő versikét többször elmondtuk közösen.
A dalok hallgatása már rendszeressé vált a csoportunkban. A gyerekek mindegyik dalt szívesen hallgatják. Van, amikor csak háttérzeneként használjuk és van, amikor táncolnak és énekelnek is rá, hangulatuktól függően.
Az eredeti programban lévő terveim szerint előre elkészített kis fenyőfácskákat hópelyhekkel díszítették fel a gyerekek. Ebbe a tevékenységbe úgy csempésztem egy kis boldogságórás lehetőséget, hogy megkértem őket, hogy annyi hópelyhet tegyenek a fára, amennyi jócselekedetet szeretnének csinálni ebben a hónapban. Páran, a nagyobbak közül, azt is elmesélték, hogy miket szeretnének csinálni. „Segíteni a szüleiknek a takarításban, sütésben, főzésben, mosásban, kivinni a szemetet, vigyázni a kistestvérükre, felseperni az udvart, ajándékokat készíteni a szeretteiknek, stb.”
Közösen elkészítettük a jócselekedetek fáját. Ezt a csoportszobában helyeztük el és ledlámpás égővel körbedíszítettük. A gyerekek sokáig gyönyörködtek benne.
A negyedik lépcsőfokra is felkerültek az utolsó pillanatban a jócselekedetek jeleként a kis szívecskék.
A könyvben ajánlott játékokból még szívesen megcsináltam volna a gyerekekkel párat (jóságos manók, gyógyító szívecskék készítése, angyalkák), de sajnos erre már nem maradt elég időnk ebben a hónapban. (Majd jövőre ezt is beiktatom.)
A szünet előtti utolsó napon a mi kedves asszisztensünk lánya nagyon jó cselekedetet csinált velünk. Behozta a csoportunkba egyik kedvenc háziállatát (egy nagyon aranyos kis fehér sün leánykát), aminek a társaságában eltölthettünk egy kellemes félórát. A gyerekek nem győztek hálálkodni a csodálatos meglepetésért.
Igy összeségében elmondhatom, hogy a nehézségek ellenére egy nagyon jó hónapot zártunk ismét.

Képek