Boldogságóra Program

Órakezdő relaxációs gyakorlatunk novemberben a Márton naphoz kapcsolódott: „Totyog a liba, nagy a galiba…”. Első körben csak nyitott szemmel, szépen sorban totyogtak a gyerekek egymás után. Második körben csukott szemmel kellett totyogni. Megállapították a gyerekek, hogy így sokkal nehezebb… Aztán harmadik körben az osztály fele csukott szemmel ment, de mindannyian kaptak maguk mellé egy segítőt, aki vezette őket. Egy társsal megint könnyű volt a feladat!
Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy – ahogyan az első feladatban, úgy az életünkben is – adódhatnak nehézségek, amiken sokkal könnyebben túljutunk, ha van mellettünk valaki, aki segít. A társas kapcsolatok fontosságát ebből a szemszögből kezdtük el vizsgálni.
Ezután összeszedtük, hogy milyen társas kapcsolataink vannak. Ezeket a szavakat színes kártyákra írták, díszítették kedvük szerint.
Az órát megelőző héten azt a feladatot kapták a gyerekek, hogy gyűjtsenek olyan képeket, amiken emberek láthatók, akik között valamilyen kapcsolat van (pl: apa-fia, munkatársak, barátok stb.). Megbeszéltük, hogy milyen kapcsolat lehet egy-egy képen, hogyan segíthetik egymást az életben, miért boldogabbak ezek az emberek a társaikkal, mint nélkülük. Újra kihangsúlyoztuk a társas kapcsolatok boldogságfokozó hatását. Keresztrejtvény segítségével kitaláltuk a társas kapcsolatok legfontosabb szavát, kipróbáltuk, hogy milyen érzelmet tudunk kiváltani társainkból ezzel a szóval. A képekből, az összegyűjtött kapcsolatokat jelentő szavakból és a rejtvényekből egy tablót készítettünk.
Meghallgattuk a témához tartozó mesét és dalt, majd az óra zárásaként meditáltunk a tankönyvben szereplő feladat szerint.

Képek