Boldogságóra Program

Az optimizmus gyakorlásához is saját ötletemet használtam fel. Kitaláltam
egy történetet (egy pszichodrámát ), amit elmondtam a gyerekeknek. miszerint: Képzeljük el hogy a csoport egyik óvodása Dóri amikor hazaér zárva találja az ajtót és nem tud bemenni, ezért sírva kiül a ház elé. Ezt el is dramatizáltuk eddig a pontig.
Kértem a gyerekeket menjen oda az aki úgy gondolja tud segíteni, simogassa meg és mondja el neki mit tenne.

Gyerekek általi tanácsok: (óvónő megjegyzése)
Adok neki kulcsot ( Az nem nyitja mert nem jó a zárba)
Feltöröm az ajtójukat (De akkor is egyedül lenne otthon)
Felhívom telefonon az anyukáját ( Nincs rajta az anyukája telefonszáma)

Mondtam a gyerekeknek hogy siessenek mert már sötétedik ki kell valamit találni. Rávezető kérdéssel sikerült a helyes megoldásra rávezetni őket.
Nektek is haza kell menni itt hagynátok egyedül ?
Egy kislány ekkor ezt mondta :Hazaviszem magunkhoz, és elmondom anyukámnak hogy mi történt Dórival.
Megdicsértem a legjobb megoldásért Tamarát és hozzá fűztem, az a leghelyesebb ha nem estek kétségbe mindig ismerős felnőtt segítségét kérik ilyen és hasonló esetben.A gyerekek megölelték egymást vigasztalásul.
Dórikának pedig elmondtam hogy a szülei nem zárták volna ki ha lett volna idejük őt megkeresni.

A történet végét elmeséltem: A testvére befulladt és azonnal bekellet vinni a kórházba. Bíztak abban hogy falu lévén az emberek szomszédok segítenek a kislányuknak, és még telefonon is kértek volna segítséget.
Nagyon élvezték a gyerekek a szerepet így más történettel is kipróbáljuk majd legközelebb.

Képek