Boldogságóra Program

Hajózás (2. rész)
Amerika partjain átszálltunk a Santa Maria hajóra, az volt a legnagyobb a három hajó közül. December 24-én elértük a Szent-fokot. A Santa Maria ekkor rásodródott a korallzátony-vonulatra, az ütődéstől szétváltak a deszkák, a hajó megtelt vízzel. Mi belekapaszkodtunk egy erős deszkába, és elsodort bennünket a szél a többiektől. Örvénybe keveredtünk. Ismét behunyt szemmel sodródtunk, mikor felfigyeltünk egy csodálatos úszó jelenségre. Egy többemeletes ragyogó luxushajó közeledett felénk. Yvett dobja megmaradt, dobolt, s egy matróz észrevett és megmentett bennünket. Nem sokáig örültünk, mikor elolvastuk a hajó nevét: Titanic. A hajóbárban megkérdeztük a pontos időt. 1912. április 13. volt. Andris azt mondta, hogy legalább még egyet aludhatunk. Igaza volt. Hiába, jól ismeri a történelmet. Másnap, április 14-én jéghegynek ütköztünk, s nekünk nem jutott mentőcsónak.

Harmadjára sem adtuk fel. Úsztunk teljes erőnkből, majd ráfeküdtünk a behunyt szemmel a vízre, hadd sodorjon bennünket a sors tovább.
A jó szerencsénk egy szigetre sodort bennünket. Majd kiugrottunk a bőrünkből, amikor szemügyre vettük. A sziget cukorból volt. Felfedezőútra indultunk a szárazföld belsejébe. A sziget egy valóságos édességkuckó volt. Mindent megtaláltunk, ami szemnek-szájnak ingere: gyümölcsöt, csokit, pudingot, nyalókát, bonbont, Túró Rudit, szaloncukrot, mézeskalácsot, tortát. A Niagara-vízesés szakasztott mása a szigeten csokiból készült. A folyók medrében madártej csobogott. A bokrok fánk, a fák gofri, a fű marcipán, a virágok eper illatot árasztottak. Mindegyikünk megtömte a hasát. Majd elraktároztunk annyi édességet, amennyi csak elfért a zsebünkben és a kezünkben. A társaim összevesztek egy zselés cukorfa alatt. Közbeléptem, megértettem velük, hogy jut mindenkinek bőven, legyenek egymással türelmesek.

Végre valóra vált az álmunk: összevissza mászkálunk az időben és a térben, s van egy saját szigetünk! Készítettünk egy zászlót. A zászló egyik oldalára ráírtuk: Mirákulum, a csodák földje. A másik oldalára pedig: A.R.A.N.Y. Ez lett a vesztünk. Ufó-kalózok leptek meg bennünket, követelték, hogy pakoljuk meg a repülő csészealjukat arannyal. Hadonásztak a fénykardjukkal.

Félelmünkben lehunytuk a szemünket, s azt kívántuk, bárcsak vége lenne ennek a különös utazásnak.
Ismerős hangokra lettünk figyelmesek. Hajrá A.R.A.N.Y! Hajrá A.R.A.N.Y! Úgy éreztem, sajog a kezem a megerőltetéstől, meg fel is törte az evezőlapát. Még néhány tempó …. és … itthon vagyunk Ráckevén, s egy teljes hajóhosszal nyertük meg a Vízikarnevált.
Igazán érdekes sport az evezés. Próbáljátok ki ti is!

Jakab Nikolász
Ráckevei Árpád Fejedelem Általános Iskola 5. b

Képek