Boldogságóra Program

A szekrényen túl (3. rész)
– Ööö… hát igen – felelem végül – De mit keresel itt? Mióta vagy boszorkány és miért? Te vagy az uralkodó? – kérdezősködtem.
– Mindent elmondok, de gyertek be!
Handy és én beléptünk, majd helyet foglaltunk egy-egy szakadt fotelben. Mama teát főzött, azután velünk szembe leülve mesélni kezdett.
– Kislány koromban még ennél jobban is utálták a banyákat. Egyszer beültem egy boszorkány-vizsgálóhoz. Ő megállapította, hogy én is az vagyok. Mikor ezt felfogtam, abban a pillanatban ide kerültem. Elvittek a királyhoz, aki szeretett volna nyugdíjba vonulni, és ezért megbeszélte a boszi-vizsgálóval, hogy az első halandó, akiről kiderül, hogy boszorka, azt ide küldi, és ő lesz a következő uralkodó. És hát az én lettem, rögtön el is vállaltam.

– Hű, Magdolna ezt nem is tudtam! – szólalt meg először Handy.
– No, igen. Nekem szabad átjárásom van a két világ közt, és gondoltam, Nórika is megismerhetné ezt a szép helyet, így odaküldtem neki a szekrényt. Igaz aranyom? – fordult felém mama.
– Igen, de nekem már szerintem menni kéne. Vissza tudok még ide jönni?
– Sajnos nem.
– De kár – szomorodtam el – akkor hát… szia Handy! – öleltem át a
mágust.
– Szervusz! – szorongatott meg gyengéden Görnhand.
– Már indulhatunk is? – kérdezte Magdi mama.
– Persze.
– Ne haragudj, de most nem tudok veled menni! – sajnálkozott.
Elköszöntem mindkettejüktől, aztán kiléptem az ajtó elé, ahonnan mama visszavarázsol a Földre.
– Viszlát Mirákulum! – suttogtam, majd a következő pillanatban már ott sem voltam.
***
Mikor magamhoz tértem, újra a szobámban feküdtem. Kiszaladtam elújságolni ezt az egész utat anyának.
– Megmaradt a kiskori fantáziád – mosolygott.
Durcásan leültem a kisasztalomhoz. Pedig tényleg megtörtént! Vagy mégsem? Ekkor valami nyomni kezdte a combomat. Belenyúltam a zsebembe. Egy marék sós mogyoró volt benne.
Halványan elmosolyodtam. Most már semmi kétség afelől, hogy tényleg megtörtént. Legalábbis én mindig tudni fogom.

Erdős Nóri
Ráckevei Árpád Fejedelem Általános Iskola 5. b

Képek