Történet – A tizedik próbatétel

masni

A csodák világa (2. rész)
Két órakor felkelünk, mert én három órakor megyek dolgozni a Rákollóba.
– Én is mehetek veled a mirákulumi Rákollóba?
– Persze. Bár Túlnyúlós Csáp nem nagyon szereti az idegeneket.
– Túlnyúlós Csáp? Nem Tunya Csáp?
– Nem, nem. Ez a csodák világának tengere.
– Akkor a te neved miért az eredeti, mint a mesében?
– Nem tudom, én még nem is hallottam arról a meséről.
– Pedig benne van Rák Úr, Tintás Tunya Csáp, és Spongyabob
– De jó! Pedig nálunk: Mi Rák, Pipás Túlnyúlós Csáp, és én vagyis Spongyabob. Beszélgetés közben elrepült az idő. Spongyabob ébresztője csörög. Két óra.
– Készülődjünk! – sürget Spongyabob
– Készen vagyok. Két perc múlva jött a válasz:
– Én is!
– Mehetünk?
– Igen.
El is indultunk. Megkóstolgattam újra a csoki ízű vizet, amikor megszólalt Spongyabob:
– Szerintem ne csináld ezt, mert én is így kaptam el a szappankórt!
– Inkább nem próbálom.
Közben Csillag Patrik is felébredt, és ő is velünk tartott. Egyszer csak egy húszemeletes szálloda állt előttünk.
– Hol vagyunk? – kérdeztem
– A mirákulumi Rákollóban
– Az nem egy étterem?
-. Szóval ez nem az eredeti. De van étterem része is.
– Rendelhetek két herkentyűburgert?
– Persze. Megvárod, míg elkészítik?
– Megvárom.
– Elkészült!!!.
– Nem Túlnyúlós Csápnak kéne kihoznia?
– De, de ő csak… ő csak pont itt van.
– Szia Túlnyúlós Csáp!
– Hello, mi van már megint, Spongyabob?
– Semmi különös – hangzott a válasz.
A falatozás végeztével megszólaltam:
– Kilenc óra van, azaz Mirákulumban dél, úgyhogy mennem kell haza.
Spongyabob felelt:
– Igaz! Akkor viszlát!
– Viszlát!

Garamszegi Norbert
Ráckevei Árpád Fejedelem Általános Iskola 5. b

Képek