Boldogságóra Program

A csodák világa (1. rész)

Egyszer egy edzés után még maradtunk focizni az osztálytársaimmal. Eszembe jutott valami:
– Lehet, hogy a szüleim értem jöttek, megnézem.
– Rendben. De ha nem jöttek érted, akkor gyere vissza! – kérte Dani
– Jó.
El is indultam. Két kijárat volt a focipályáról. Véletlenül egy harmadik úton indultam el.
– Lehet, hogy rossz felé indultam el – gondoltam magamban. Végül arra jutottam, hogy úgyis ugyanoda fogok jutni. Mentem, amerre a lábam vitt. Aztán láttam egy feliratot: Konditerem.
– Hova jutottam?
Aztán egy kapu következett, és azután egy felirat egy táblán: Mirákulum. Gondoltam, biztos a parkolóban vagyok, csak valamilyen más nyelven írták, hogy parkoló. Valami miatt oda akartam menni, pedig láttam a tengert, úgyhogy még az országunktól is túlságosan messzire jutottam.
– De nagy szidást fogok ezért kapni otthon! Menjek vagy ne menjek? Megyek, úgyis leszidnak, mivel elkóboroltam.
Átléptem a Mirákulum feliratú táblán. Nem magamtól! Egy ijesztő hang szólalt meg:
– Üdvözöllek Mirákulumban!
Annyira megijedtem, vissza akartam menekülni a kapun. Nem lehetett. A kapu eltűnt.
– Hol vagyok? !
– Mirákulumban!- felelte egy hang.
Nem tudtam, ki van ott. Aztán észrevettem, hogy mellettem álldogál egy tündér.
– Te vagy az, aki ijesztően mondta, hogy : Üdvözöllek Mirákiulumban?
– Igen!
– Már mindent értek! Talán egyetlen dolgot nem! Miért mondtad ezt?
– Mert ha nem mondom, akkor nem vonzalak be Mirákulumba!
– Innen nincs is visszaút?
– Nincs! De van egy tenger, ahol Spongyabob lakik.
– Spongyabob csak a mesében van!
– Mit gondolsz, hol vagy? Ez a csodák világa!
– Hogy jutok el Spongyabobhoz?
– Egyszerű, csak lemégy a tengerbe és már ott is vagy!
– Kellene búvárfelszerelés.
– Nem kell, !
– Hogy lélegzek?
– Ahova tartasz, Mirákulumfenék! Ott bárki tud lélegezni.
– Nem fulladok meg?
– Nem tudsz megfulladni, mert van levegőellátás mindenhol!
– Az meg mi?
– Az, hogy bárhol van levegő.
– Tudod kinek van kedve ehhez a sok hazugsághoz? Engedjetek haza!
– Innen nem lehet kiszabadulni.
– Az egész város engem fog keresni!
– Nem fog, már mindenkit értesítettünk arról, hogy Mirákulumban vagy.
– Engem nem.
– Tévedsz. Úgy kezdtem, hogy: Üdvözöllek Mirákulumban! ?
– Ha már így esett,próbáljuk ki azt a tengert!
– Ez már beszéd! Jön egy hajó, elvisz a pálmafás szigetre. Leugrasz, és ott vagy Spongyabob házánál
– A mirákulumi Rákollóba, hogy jutok el?
– Majd Spongyabob elvisz!
– Rák Úr hol van?
– Nálunk ő nem Rák Úr, hanem Mi Rák.
– Miért pont Mi Rák?
– Mert Mirákulumban vagyunk, és az első öt betűből kijön.
– Itt is van a hajó. Hamarosan visszajövök.
– Még egy fontos dolgot tudnod kell: amikor itt nappal van, akkor ott este, vagy fordítva? Van olyan, ha itt dél van ott reggel.
– Értem. ?
Felszálltam a hajóra.
– Indulhatunk!
– Hova megyünk?
– Arra a szigetre!
– Melyikre?
– Spongyabob háza fölött, amin a pálmafa nő.
Fél óra múlva megérkeztünk. Szólt a hajós:
– Ott éjjel van.
– Nem félek! ?
Lent találtam magam Mirákulumfenéken. Volt ott egy templom. Nem tudtam, hogy mennyi az idő. Gondolkoztam, mire rájöttem, hogy a templomon rajta van az idő. Éjfél volt, egy perccel se több. 0:00 Ez állt az órán. Gondolkoztam: Bekopogjak? Hát, ha nincs más, akkor muszáj bekopognom. Mielőtt kopogtam volna, észrevettem, hogy csokiból van a víz. Gondoltam, kicsit kóstolgatom, ebből csak nem lesz semmi baj. Be kéne kopogni Spongyabobhoz. Mégis hogyan, ha nem merek? ! Bekopogtam… beóvakodtam…
– Szia, Spongyabob!
– Szia, új Mirákulumfenék- lakó!
– Én nem Mirákulumfenék -lakó vagyok.
– Haha! De jó vicc.
– Nem vicc?
– Ne nevettess, gyere be!
– Csak idecsöppentem valahonnan Mirákulumba. Nem a tengerben születtem.
– Annyi baj legyen! A lényeg, hogy a vendégem vagy. Most fél egy van.
Garamszegi Norbert
Ráckevei Árpád Fejedelem Általános Iskola 5. b

Képek