Történet – A tizedik próbatétel
- Csoport neve: RAFAI5b
Repültünk… (1. rész)
Csönd volt. Hallottam, ahogy a messzi toronyóra éjfélt üt. De még mindig nem tudtam elaludni, vártam hátha ír valaki a telefonon, de rajtam kívül mindenki húzta a lóbőrt.
Becsuktam a szemem, hogy végre elaludjak, talán fél órát aludhattam, amikor zörejeket hallottam a beépített szekrény felöl. Rögtön kiröppent az álom a szememből, vártam, de a hang nem halt el. Lassan odasétáltam közben körbe pillantottam a szobában, de semmi nem mozdult, azért magammal vittem a plüsskutyámat, Thasudyt, hogy megvédjem. Odaértem. Óvatosan kinyitottam az ajtót. Meglepetten vettem észre, hogy ez nem az én szekrényem. Rápillantok Thasudyra, aki mintha bólintott volna, így együtt belevágtunk a sötétségbe. Amint beléptem, az ajtó bevágódott mögöttem. Összerezzentem, de nem érdekelt, elindultam a sötétbe. A folyosó az egyik kedvenc játékomat idézte. Olyan volt, mint az Among The Sleep. Sötét. Néhol lámpákat pillantottam meg a falakon, amik elég gyér világítást adtak. A folyosó talán kőből volt, de nem láttam semmit. Csak mentünk, a végét se láttuk, de nem féltem, mert ott volt velem Thasudy. Végre valahára elértünk egy ajtóhoz.
Csalódottan vettem észre, hogy olyan, mint a szekrényajtóm, vagyis újra a szobámba jutottam. Vágtam egy fejet és kinyitottam az ajtót. A lélegzetem is elállt. Ameddig a szemem ellátott hatalmas fák, amiknek még a tetejét se láttam.
– Hova kerültünk? !
Ettől a hangtól hasra estem, és eldobtam Thasudyt.
Ő felállt és megrázta magát:
– Na, mi van, nem láttál még beszélő kutyát?
Torkomra forrott a szó, a kutya beszélt! Összeszedtem magam, leporoltam a gatyámat.
– Te mióta tudsz beszélni?
– Mióta nem hagysz aludni – válaszolta szemrehányóan.
Nem adott kielégítő választ, de arra jutottam, az új hely miatt lehet.
– Tovább menjünk? – kérdeztem Thasudyt.
Ő lassan körbenézett és bólintott. Innentől nem kellett cipelnem, jött a kis rövid lábain utánam. Kóvályogtunk a hatalmas fák között. Az összes fa egyedi volt és mozgott! A bátyám kedvenc filmjét idézte, amiben őket, a beszélő, mozgó fákat Enteknek hívták. Nem értettem, miről beszéltek, valami Charlie elhagyta a ruháját. De hogy ki az a Charlie, arra nem jöttem rá.
Cserna Izabella
Ráckevei Árpád Fejdelem Általános Iskola 5. b
