Boldogságóra Program

Ebben a hónapban a boldogságórák egészen különleges hangulatban teltek. Mikor itthon leültem, hogy átnézzem az anyagot az órához, valahogy azt éreztem nagyon nehezen tudok ráhangolódni erre a témára. Többször is nekiálltam, mire nagyjából sikerült. Az iskolában amikor elkezdtük az órát és szépen bontottuk ki a témát a gyerekekkel azt vettem észre, hogy árad belőlük az optimizmus. Mentünk szépen sorban azokon a feladatokon amiket összeválogattam és azt éreztem, hogy a gyerekek optimizmusa egyre növekszik és szinte betölti a teret. Volt az óráknak olyan része is amikor igazán felemelő pillanat történt. Elolvastam nekik a Békamese című tanmesét, de kihagytam a mese utolsó sorát. Arra kértem őket, hogy próbálják meg kitalálni mi lehet a mese vége. Nagyon érdekes ötletek születtek a befejezésre, és az egyik fiú végül ki is találta, hogy mi volt a mese befejezése. Én is végiggondoltam, hogy életem során mennyi olyan helyzettel találkoztam, amikor a környezet felől negatív tényezők áradtak felém. Ez a mese ezt nagyon jól megmutatja. Öröm volt látni azonban hogy ezek a 16-20 éves korú gyerekek mennyire szépnek és ígéretesnek látják a jövőjüket. Vannak terveik, céljaik és hisznek is abban hogy ez megvalósulhat, pedig többen közülük nagyon nagy nehézségeken mentek már át életük során. Ami számomra a legemlékezetesebb volt ebben a hónapban, hogy én tanultam a gyerekektől az optimizmusról. 🙂

Képek