Történet
- Csoport neve: RAFAI5b
Egy megvalósult álom
Mindig is szerettem a lovakat. Sok ilyen dolgom is van. Mondjuk egy díszpárnám, amin egy csikó és az anyja vágtázik, egy lovas párnám, ahol egy fekete paci felágaskodik és egy kifestőm, melyen egy unikornis áll a tisztáson, körülötte a fák, a távolban pedig egy palota magaslik. Ezeken kívül vannak lovas matricáim, posztereim, füzeteim, ruháim, plüsseim, könyveim. Egyszerűen imádom őket.
Álmodoztam is sokat: elképzeltem, hogy egyszer majd híres díjugrató leszek, átugrok minden akadályon, és ami pénzt nyerek, mind kórházaknak és szegényeknek adományozom. Ám ezt csak gondoltam… Aztán átfutott az agyamon, mi lenne, ha tényleg megtanulnék lovagolni. De bevillant egy kép, ahogy fekszem a sárban a hátamon, mert egy ló ledobott, és mindenki kinevet. Így végül gyorsan el is vetettem a dolgot.
Aztán pár nap múlva meggondoltam magam. Odamentem anyához és megkérdeztem, elvinne-e egy edzésre, és ha tetszik, járhatnék-e.
– Majd édesapáddal megbeszéljük – sóhajtott.
A szüleim elmondták, a lovaglás nem olcsó, így jó lenne, ha kicsit többet segítenék. Hevesen bólogattam.
Elmentünk egy edzésre, és rájöttem, nem is olyan könnyű sport. Sok mindenre oda kell ám figyelni: ne lötyögjön, ne mozogjon a szár, ne pattogjunk a nyergen, húzzuk ki magunkat, szorítsuk össze a térdünket stb. De ettől függetlenül jól éreztem magam.
Így történt, hogy teljesült az álmom, megtanultam lovagolni és a Carlo Lovassport Egyesület tagja lettem.
Erdős Nóra