történet
- Csoport neve: RAFAI5b
Minden rosszban van valami jó!
Egy vasárnap, amikor együtt volt az egész család, apa, anya meg az öcsém és én, leültünk ebédelni a kis otthonunkban.
Anya kiszedte a levest. Mindenki hozzálátott, csak én nem. Így nyafogtam:
– Fúj! Nem szeretem!
– Kóstold meg! – biztatott anya.
– De nem szeretem! – makacskodtam tovább.
– Csak kóstold meg! – dühösködött anya.
– No jó – adtam meg magam.
Beleraktam a kanalam a levesbe, merítettem belőle és megkóstoltam.
– Anya, ez nagyon finom! – ismertem el.
– Ugye! – mosolygott Ő.
– Így szerettem meg a brokkolikrémlevest. Néha fújjogok bizonyos dolgokra, de ha anya kéri, hát beadom a derekam.
Megtanultam bízni a szüleimben és hallgatni rájuk, mert nem akarnak rosszat nekem.
Van egy másik ehhez hasonló történetem is!
Negyedik osztályban a kötelező olvasmányok egyike Szabó Magda Tündér Lalá-ja volt. Nem lelkesedtem, inkább mást olvastam volna. De beletörődtem, hogy kötelező. Alig haladtam vele.
Anya is nyaggatott, apa sem hagyott békén. Egyszer egy izgalmas részhez értem, és elkezdett érdekelni a történet. Már-már annyira, hogy nem bírtam letenni a könyvet. Végül hamar elolvastam.
Mi ebből a tanulság? Nem mindig rossz az, ami kötelező.
Mi ebből a haszon? Megtanultam bízni a tanáraimban és hallgatni rájuk, mert nem akarnak rosszat nekem.