Boldogságóra Program

A hosszú járvány miatti és nyári szünetnek ebben a hónapban vége lett. A gyerekek visszatértek az óvodába. A hosszú távollét megviselte a kapcsolatokat, bár voltak, akik örültek, hogy újra láthatták egymást, de sokan nem találták a helyüket és volt, aki sírva is fakadt. Így első napokban a befogadás, beszoktatás volt a legfontosabb feladat. Az is megviselte őket, hogy az egyik óvó néni és a dadus néni is másik csoportba került. Szerencsére mi is nagyon ügyes és kedves új dadus nénit és asszisztenst kaptunk. Mivel óvodán „zsilip” rendszerrel működik, így a szülők nemigen tudták megismerni az új kollégákat. Hogy a csoport jobban összekovácsolódjon és a szülők is találkozhassanak egymással és velük, a közeli játszótérre mentünk egy szép napos szombat délelőtt. Sokan eljöttek, és akik ott voltak nagyon jól érezték magukat. Játékukban, beszélgetéseinkben sokszor felidézik ezt a délelőttöt, mely a közös élmény erejével hatva erősítette közösségünket. Másik kezdeményezésemmel a gyerekek empatikus készségét, egymás iránti szeretetét, elfogadását kívántam fejleszteni.
Két cserepet befestettem, az egyiket meleg színekkel, a másikat pedig hideg színeket használva. A meleg színűre nagy, mosolygó emoji került, a másikra, pedig szomorú. Egy harmadik tárolóba hurkapálcikára ragasztva a gyerekek jele került. A cserepeket homokkal töltöttem meg, ezekbe tűzik a gyerekek a jeleiket, attól függően, hogy jó,-vagy rosszkedvűen jöttek az óvodába. Reggeli után megnézzük ki hiányzik-annak nincs sehová téve a jele,- ki jött jó vagy rossz kedvvel az oviba. Akiknek a „rosszkedvű” cserépben van a jelük, elmondják a bánatukat és a többiek öleléssel,, simivel vigasztalhatják meg őket. A gyerekek nagyon várják ezeket a beszélgetéseket és öröm látni, ahogy megvigasztalják, megszeretgetik egymást.

Képek