Boldogságóra Program

Előtte,utána szikrázó napsütés,a kirándulás napján szakadó eső. Nem hagytuk magunkat eltántorítani, buszra szálltunk, elindultunk,hisz az utazás maga is élmény a gyerekeknek. No ,de kitartásunknak, bizakodásunknak meg lett az eredmény, az eső csendesedni látszott. Elmaradt ugyan a fára mászás,felfedező túra, viszont „megízleltük” az esős erdő semmivel össze nem hasonlítható illatát, az erős szél által szinte sátorként ránk hulló levelek gyönyörűségét( a gyerekek szerint olyan volt,mintha ezer pillangó röpködött volna), a vízre hulló esőt,mely olyan volt,mintha csillagok hullottak volna az égből. Az eső újra szakadni kezdett ám ez nem zavarta őket . Nézni szerették volna még a vízen úszkáló vadkacsa családokat, és igyekeztek felismerni a sár által elmosódott állati lábnyomokat. Sár futóverseny keretében a buszig versenyt futottak, visítva kacarászva. Senkinek nem jutott eszébe,hogy folyik belőlünk a víz, vagy alig tudunk járni a cipőnkre rakódott sártól,igaz majdnem egy egész hónapot beszélgettünk arról ,hogy is lehet a dolgoknak a jobb oldalát nézni. A mindennapokban egymásban,a helyzetekben kerestük a jót, és lám, meg is találtuk !!!!!! A rajzon az ilyen volt, ilyennek láttuk szerepel, de a mosolygós arcok szerintem magyarázat nélkül is magukért beszélnek

Képek