Boldogságóra Program

A gyerekekkel a fa és a gyümölcsök megrajzolása előtt arról beszélgettünk, hogy kinek mi jut eszébe a jótettekről. A gyerekek az osztályközösségben nagyon segítőszándékúak, sokat segítenek szüleiknek, nagyszüleiknek, testvéreiknek, de főként akkor, ha megkérik őket valamire, vagy ha látják, hogy hozzátartozójuk beteg, fáradt, rosszkedvű. Megkértem őket, hogy próbáljanak másoknak örömet okozni, jót cselekedni, akkor is, amikor erre senki sem kéri őket. Kissé nehézkesen indult a feladat, de megértették, hogy mit szeretnél tőlük. Nem nagy dolgokat, apróságokat, de a másik vegye észre a jó szándékú cselekedeteinket… A boltban halottam, hogy az egyik ott dolgozó anyuka mesélte, hogy a kisfia elmosogatott neki, egy másik a nagyinál felporszívózott, valaki jobban odafigyelt a kiskutyájára, vagy épp valaki szívesen elment a boltba és segített anyának a bevásárlásban. Már annak is pozitív hasznát éreztem, hogy a gyerekek gondolkodnak a témában. A „segíts” szó kezdőbetűiből csoportmunkában faraghattak különféle jó cselekedeteket a gyerekek. Megfogta őket ez a feladat, volt olyan csoport is, hogy hiányosan olvasták fel megoldásaikat… Persze nagyon érzékeny, empatikus gyerekek is voltak, akiknek tanúságos megoldásaik születtek. Mindenképpen gazdagabbak lettünk a feladatok megoldása közben… 🙂

Képek