Boldogságóra Program

Az 5. b. osztályos tanulókkal egy mesét írtunk, és ehhez illusztrációt készítettünk. A társas kapcsolatokról, a magányról , az együttélésről sokat beszélgettünk a tanulókkal. Nagyon tetszett nekik a feladat, örömmel gyűjtötték a jobbnál jobb ötleteket a meséhez. Látványos illusztrációt készítettek.
Mese a magányos törpéről

Naftalin, a törpe ma is magányosan sétálta körbe birtokát, hiszen valamiért egy ideje senki feléje sem nézett. Sétálgatott körbe- körbe a háza tájékán, amikor megunta visszament a gombaházába. Annyira szomorú volt, még el is pityeredett magában, magányosan. Egyszer aztán kopogást hallott.
-Ki lehet az?- Gondolta magában.
-Ki kopog? – Kérdezte Naftalin.
-Én vagyok az Bendegúz törp. – Válaszolta az idegen.
– Ki lehet az a Brengdegúz…? – Gondolkozott el Naftalin. Közben beengedte a vendéget.
-Ne haragudj a zavarásért, de szeretnék éjszakára bejönni hozzád, és szállást kérni.
– Rendben megengedem. –Válaszolta a törpe. Magában boldogságot érzett, hiszen a mai estét akkor nem kell egyedül, magányosan töltenie.
– Köszönöm szépen, te egy nagyon rendes törpe vagy!
Közben betessékelte a gombaház nappalijába, leültette, és meleg teával kínálta meg. Teázgattak, és közben beszélgetésbe elegyedtek.
-Mi járatban vagy itt, ahol a madár sem jár? Itt tengődöm már magányosan nagyon sok ideje, és eddig csak nagyon ritkán volt vendégem.
-Eljöttem az otthonomból, szerencsét próbálni, új életet kezdeni. Magányos voltam a falucskámban, szüleim meghaltak, testvérem nincs, a falum lakossága is egyre fogy, hiszen már csak öreg törpök laknak benne. – Válaszolta Bendegúz.
-Hát van egy ötletem!- Kiáltott fel Naftalin.
-Maradj itt velem, hiszen nekem itt van a házam, és azt hallottam a következő hónapban sok törp is ide fog költözni, mert meg kell hogy tudd ez egy nagyon szép vidék, tele lehetőséggel. Építkezz te is itt a szomszédban, majd segítek neked mindenben!Nagyon sok szerszámom van! Sok barátunk lesz, és még az is lehet, hogy sok szép törplány is költözik ide, biztos találunk magunknak szép feleséget!
Naftalin kimondhatatlan boldog volt. Szinte ugrált örömében. El sem hitte, hogy amikor még a kertben sétálgatott magányosan, hogy nemsokára új barátra tesz szert, és hogy benépesül kis falucskája is.
Bendegúz is hasonlóképpen érzett. Tele volt ötlettel, és nagyon örült, hogy ilyen kedves barátot talált magának.
-Rendben van! Benne vagyok! Csináljuk meg! Valósítsuk meg álmainkat drága barátom!
Ez így is lett Naftalin és Bendegúz a két törpe családot alapított benépesítették a falut, és boldogan éltek, még meg nem haltak.

Képek