Boldogságóra Program

A magányos törpe
Naftalin a törpe magányosan sétált birtokán, mert mostanában senki sem látogatta meg.Egy napon, mikor az erdőt járta, sírásra lett figyelmes. A hang forrása egy törpelány volt. Naftalin megszólította.
-MIért sírsz itt a fa tövében ilyen keservesen? A törpelány felnézett és így válaszolt:
-Elvesztettem a szüleimet. Kirándulni jöttünk ide Törpefalváról, de vihar támadt és a következő pillanatban elsodort az anyukámtól és az apukámtl.
-Ne sírj!-szólt Naftalin-segítek neked megtalálni őket.Úgy ismerem az erdőt, mint a teyeremet.
-Jaj de jó! Köszönöm szépen!De nem fogalkzavarni valamiben?
-Nem.Sajnos nagyon kevés barátom van, családom sincs, egyedül vagyok.Örömmel segítek neked.
-Igazán szomorú, ha valaki egyedül van, de köszönöm a segítséget.
Elindultak és hamarosan meg is találták a törpelány szüleit, akik már kétségbeesve keresték egyetlen lányukat.Hatalmas volt az örömük, mikor elveszett leányuk épségben előkerült Naftalin oldalán.Nem győztek hálálkodni a segítségért. Meghívták magukhoz Naftalint és amikor kiderült, hogy a törpének senkije sincs, befogadták a családjukba és már sosem kellett egyedül lenni a törpécskének. Itt a vége, fuss el véle!

Képek