Boldogságóra Program

Merjünk álmodni, s azután tegyünk is meg mindent érte és higgyünk benne, hogy valóra fogjuk váltani! Ez a „mottó” foglalkoztatott minket és hatotta át a boldogságórás foglalkozásainkat októberben.
Az első alkalommal az optimista és pesszimista életszemlélet alapvető különbségéről, és azok következményeiről beszélgettünk a szakkörös gyerekeimmel. Meghallgattuk Bagdi Bella Világomban minden rendben van kezdetű dalát, majd saját példákkal, tapasztalatokkal támasztottuk alá a kutatók által is megállapított tényt, miszerint mi választjuk meg, hogy hogyan látjuk a világot, s hogy tényleg rendben van-e minden körülöttünk.
A hangolódást, beszélgetést, saját történetek felidézését követően egészen gyorsan elő is került a továbbtanulás kérdése, mivel felsős tanulók alkotják a szakkörös csoportot. Így már el is kezdhettek gondolkodni arról, hogy mit szeretnének csinálni, hogyan szeretnének élni 20-30 év múlva. A Valóra vált álmok tablójához álomszerű arcképeket is készítettek különböző telefonos alkalmazásokkal, majd gondolatbuborékokban jelenítették meg álmaikat, vágyaikat. Öröm volt számomra látni azt, hogy többen is az ügyes kezükkel, kreativitásukkal, tehetségükkel szeretnének érvényesülni.
A következő szakköri foglalkozáson kisfilmet készítettünk. Elég kevés időnk volt az olvasópróbától az utolsó jelenetig az egészre, de végig nagyon jókat nevettünk, jól éreztük magunkat, és mivel az előző filmhez képest már bátrabban vállaltak részt, ezért a szereposztás is nagyon jól sikerült. Így lett egy teljesen optimista, mosolygós, kedves fiúból „pesszimista”, mert ő maga szerette volna kipróbálni, megjeleníteni azt a hozzáállást, amit rajta sohasem látunk. S egy sziporkázó kislány pedig kifejezetten élvezte az optimista gyerek szerepét. A „tanár nénink” maradt az a nagylány, aki az előző filmben is, és most még egy szerény „igazgató bácsink” is jelentkezett. Az operatőr és a vágó személye sem változott, s most is nagyon ügyesen tették a dolgukat.
A harmadik feladat a naplóbejegyzés készítése volt, melyet ismét a tanár néni szerepét játszó nagylányunk vállalt és fogalmazott meg Tarts ki! – címmel.
A képeket visszanézve, válogatva úgy ítélem meg, hogy most is nagyon kitett magáért a lelkes kis csapatom! : )

Képek