Boldogságóra Program

A szeptember a hála s az összeszokás hónapja. A Gombacsoport óvodánkban újra szerveződött. Az iskolába készülő nagyok mellé felkerültek a Nyuszi csoport középsősei. Régi barátok kerültek újra egy csoportba. Kolléganőim a mindennapokba számos boldogságfokozó gyakorlatot építenek be. A gyerekek a bátorítás, a bíztatás mellett amit a felnőttektől kapnak egymásnak is kifejezik nap mint nap, beszélgető körben, hogy mit szeretnek egymásban. Ezt a sok sok együttmunkálkodást zárja a hónap végén megtartott boldogságóra. Az év kezdetén most már a gyerekek maguk fogalmazták meg mi is ezeknek a közös tevékenységeknek a lényege: ” ne felejtsünk el mindig van minek örülni, s ezért boldogok vagyunk!” Mivel második éve tartunk boldogságórákat, már sokan emlékeztek a hála fontosságára. A hálafa történetét boldogan dramatizálták el a gyerekek. A mese csúcspontja mindenki arcára mosolyt varázsolt, amikor a terem közepén faként álló gyermeket mindenki átölelt. De a számomra a mesejátékunk legaranyosabb jelenete az volt, amikor a gyógyító fakpoáncsot játszó kisfiú a csoport minden tagját, ( az erdő lakóit,) mosollyal az arcán megsímogatva ébresztett fel. Hálás vagyok hogy örömteli órát tölthettem a csoporttal. Miután megfogalmazták a mese szereplői miért is voltak hálásak, az erdőből odavarázsoltunk egy kis levelet, s ez a falevél ment kézről kézre körbe, hogy a gyermekek elmondhassák ők miért s kinek lehetnek hálásak.
A hála tabló készítése előtt beszélgetőkörben a gyermekek azt kérdezték, hogy ugye több mindenért is hálát mondhatnak?
Néhány kedves mondat. Hálás vagyok, „ha anya megölel”.
„a barátomnak mert mindennap játszik velem.”
” anyának mert nézhetem a tévét.”
„mert anya velem alszik”
” mert ha a nagymamám elutazik hoz nekem ajándékot.”
„hogy kaptam egy biciklit.”
„az apukámért”
A többiről meséljenek a gyermekek rajzai. A boldogságóránkat mint mindig egy közös tánccal s énekkel zártuk.

Képek