Valamikor két kislány között, jó barátság alakult ki. Minden nap megvárták egymást iskolából jövet, menet. Már-már olyanok voltak, mint két testvér. Ahogy nőttek, úgy nőtt köztük a barátság is. Kijárták az iskolát, s még szórakozni sem mentek egymás nélkül. Később a sors úgy hozta, hogy egyikük férjez ment, és családja lett. Távol kerültek egymástól, de rendszeresen tartották a kapcsolatot, legtöbbször levélben.
Egyszer csak nem érkezett több levél, mivel családja volt, sok tennivalója akadt, egy időre megfeledkezett a barátnőjéről. így múltak a hetek, hónapok, s nem tudtak egymásról semmit. Egy régi ismerős szólt, hogy kedves barátnője súlyos beteg. Nagyon bántotta, hogy nem szakított időt arra, hogy megtudja miért nem kapott levelet. Még aznap meglátogatta barátnőjét a kórházban.
Ott ült az ágya mellett, és akkor jött rá, hogy elhanyagolta barátságukat. Ezután minden nap meglátogatta.
Mikor meggyógyult, megfogadta, hogy soha nem feledkezik meg gyermekkori barátnőjéről. Az ember néha nehezen jön rá, hogy mi a dolga egy jó barátnak.
Bata Nikoletta