
Társas kapcsolatok ápolása


A héten végre sikerült megint egy boldogságórát megtartani. Zengett az iskola, ahogy a gyerekek szaladtak egymásnak jelenteni: Boldogságóra lesz! Az órát egy kis ismétléssel kezdtük. Ezután minden jelenlevőt megdicsértünk egy „Büszke vagyok rád, mert…” kezdetű mondattal. Majd feltérképeztük ismerőseink, társas kapcsolataink, és kitaláltuk, ki az a három ember, akivel valamilyen programot szerveznénk. Ezek közül egyet végre is kell hajtani. Kiváncsi vagyok, ki az, aki jövő alkalomra már túl is lesz a fogadásán. A végére pedig mutatok egy képet is arról, hogy milyen kreatívan lehet egy kapcsolati hálót megszerkeszteni. 🙂
Szentendrei Barcsay Jenő Általános Iskola
Összefoglaltam a gyerekek első szavait, ami a Társas kapcsolatokról, barátságról, Boldogságóráról eszébe jutott.
Nem gondolkodhattak, az első 3 szót kellett leírni, otthon megszerkesztettem, ez lett belőle.
Ma már osztályunk dísze. 🙂
Bihardioszegi Altalanos Iskola
Arrol beszeltunk , hogy a boldog emberek egyik ismérve, hogy sok energiát fordítanak a kapcsolataik ápolására. Minél boldogabb valaki, annál nagyobb baráti kört valószínűsíthetünk körülötte, és ez fordítva is igaz: ezek a kapcsolatok egyre növelik boldogságszintjét.
Majd azt a feladatot kaptak a tanulok, hogy mindenki rajzolja le a legjobb baratjat , baratait.
Ime a rajzok.
Csoportkep .
Bihardioszegi Altalanos Iskola
Ezen az oran arrol beszeltunk , hogy a boldog emberek egyik ismérve, hogy sok energiát fordítanak a kapcsolataik ápolására. Minél boldogabb valaki, annál nagyobb baráti kört valószínűsíthetünk körülötte, és ez fordítva is igaz: ezek a kapcsolatok egyre növelik boldogságszintjét.
Majd azt a feladatot kaptak a tanulok, hogy mindenki rajzolja le a legjobb baratjat , baratait.
Ime a rajzok.
Csoportkep .
ZSZC Lámfalussy Sándor Szakképző Iskolája
Idézetből történet
Volt egykor, valahol a világon, egy apró zalai faluban egy idős bácsi, akinek mindene megvolt. Olyan dolgok voltak a birtokában, amiről a falusiak még csak álmodni sem mertek. Gyönyörű, többszintes házban lakott, garázsában a legdrágább autók álltak, bankszámláján milliós összegek szerepeltek. Bármit, bárhol, bármikor megkaphatott, élete irigylésre méltónak tűnt. Ebben a faluban, de messze ettől a szép háztól, éltek nagyon szegény családok is, akiknek gyakran még egy falatnyi kenyér sem jutott. Ők napról napra, keservesen küzdöttek a megélhetésért, a fennmaradásért, mindennapjaik éles ellentétben álltak a gazdag bácsiéval. Volt azonban valami, ami nekik megvolt, a gazdag úrnak azonban nem. Pénzben nem mérhető dolog, mégis értékesebb bárminél. A szegény családokban együtt él több generációs, nagyszülők, szülők és unokák, a gazdag bácsi viszont egyedül élt. Senki nem látogatta őt, nem volt körülötte sem család, sem barátok. Az egész életét arra áldozta fel, hogy a pénz után futott, nem szakított időt arra, hogy a családalapítással foglalkozzon, nem érdekelték a baráti kapcsolatok sem. Számára csak az volt fontos, ami pénzben mérhető. A szegény családok ugyan máról holnapra éltek, de ismerték a legszebb szót, érzést, ami minden bajra megoldás volt. Ez a szó pedig a szeretet. Ott álltak egymás mellett, támogatták, biztatták egymást ezekben a nehéz időkben, és tudták, ha mást nem is, de ezt az életszemléletet tovább fogják adni gyermekeiknek, unokáiknak. Azt a felfogást, hogy a szeretet, az összetartozás mindennél fontosabb, hiszen „A legnagyobb birodalom sem ér egy fabatkát sem, ha nincs kire hagyni.”
Lámfalussy iskola diákjai